Tényleg érzéketlen vagyok, ha huszonévesen csak heti 1 estét töltök a szüleimmel?

Sziasztok!

A gondom, hogy szüleim valahogy nem fogadják el, hogy felnőttem. Hetente 1 hétköznapot szoktam rájuk szánni élőben, délután hazamegyek, reggelig otthon vagyok, de ez nekik nem elég! Ők azt szeretnék, ha minden péntek-szombat estét velük töltenék. Nem igazán értik meg, hogy inkább a saját korosztályommal szeretnék szórakozni. Azt állítják, hogy érzéketlen vagyok, nem is szeretem őket, már csak arra jók, hogy mikor unatkoznék akkor inkább velük vagyok....

Állandóan feszültség van emiatt, és bevallom, rosszul érzem magam, bűntudatom van...

Amiben seítséget kérnék: mit lehetne velük kezdeni? A szép szó nem használ, nem értik meg, és nem, és nem. Van más módszer arra, hogy meggyőzzem őket, vagy bármit elérjek? Nem szeretném, ha haragban lennénk. A párom nővére hétfő esténként jár haza a szüleihez, és ők annyira jól elvannak így, nincs belőle vita soha... akkor nálunk miért kell? :(

Ha bárki tud tanácsot adni, azt köszönöm!!