Anyukám egyre jobban elhagyja magát. Mit tudok tenni?
Hosszú lesz kicsit, de nem tudom rövidebbre fogni. 18 éves lány vagyok. Mielőtt megszülettem én és a tesóm, anyukám nagyon szép és csinos nő volt. Aztán teljesen elhagyta magát, maga elé tartva az anyaszerepet.
Nagyon csúnya kimondani, és szégyellem is magam ezért, de mindig is szégyelltem ha vele kellett mutatkoznom. Azt hittem, ez majd a kamaszkorral együtt elmúlik, de nem. Apukám is elmondta, hogy ő is egyre jobban így érez. Ahogy öregszik anyukám, egyre rosszabb. Rettenetesen igénytelen és egyáltalán nem nőies. Van hogy bő, férfi nadrágokat vesz. A haja valami iszonyat zsíros, hullik is nagyon, már látszanak foltok is, de nem érdekli. A lábán kb. akkora a szőr, mint apának... Meg mindenhol... Valamelyik nap kimentünk a strandra, és az egész szeméremszőrzete kilátszott, kibújtak a szőrszálak a textilen, meg oldalt is, hát már nem tudtam mit kezdjek... Aztán valamelyik este látom, hogy úgy feküdt le aludni, hogy tiszta poros, sáros, de komolyan, nagy vastagságban állt a lábán a kosz.
A szája is bűzlik, a fogai tiszta sárgák. Az öltözködés meg aztán... Egyszóval igénytelen, és kész. És ahogy haladunk ah időben, egyre jobban. Az izzadtságszaga is elviselhetetlen.
Mostanában panaszkodik, hogy megromlott a kapcsolata apával. Igazából én már nem is csodálkozom... de a héten apa telefonján akartam megnézni valamit, és valami pornó oldalak ugrottak be. Egyből leesett.
Na és ha szóvá teszem anyukámnak ezeket, akkor megharagudik, nem szól hozzám, megsértődik, pedig nem rossz indulatból mondom. Próbálok neki segíteni, például a saját fizetésemből vettem neki szép felsőket és nadrágokat, pár kencét, gyógynövényes sampont a hajára, de nem ks figyelt rá.
Nincs semmi pszichológiai oka ennek, csak így kényelmes neki. Pedig napi 6 órában dolgozik, és meg is tehetné hogy foglalkozzon magával. Nagyon sajnálom érte, mikor nagyon jószívű nő, de sajnos ezzel a mai világban semmit nem ér magában. Többen is tesznek rá megjegyzéseket a háta mögött, vagy bántják, és ez így nem jó.
Kérlek segítsetek, hogyan változtassunk?
Ezt nem értettem sohasem, attól, mert valaki szül, miért kell lerongyolódnia.
Még baba mellett is lehet csinos az ember, pláne ha már nagyok a gyerekek.
Elég egy passzosabb egyszínű melegítő (otthon úgysincs senki miniben), meg egy méretben jó, nem kinyúlt, nem foltos, hanem sportos-csajos póló/top és máris jó az összhatás. :)
De hidd el, anyád szarik az egészbe, ha ennyi ideig képes volt ilyen egénytelennek lenni, ez nem fog változni, ti a fejetek tetejére is állhattok, sajnos.
Az én anyukám is hasonlót élt meg szerintem. Ő is egy kicsit törésnek érezte a szülést. Azért nem annyira jó, ha pont te vágod ezt a szeme közé, ahogy fent tanácsolták, mert éppen neked vághat vissza, hogy "miattad, miattatok vagyok ilyen, mert ti megszülettetek". Persze nem lesz igaza, hogy is lenne, de vigyázni, mert ezek a konfrontációk nem biztos, hogy jó fele vezethetnek.
Én is inkább azt mondom, hogy olyan módon kell felélénkíteni, hogy érezze újra, milyen volt csinosnak lenni. A színház meg a csajos nap állati jó ötlet! :)
n a helyedben _véletlenül_ régi fotóalbumokat nézegetnék, és persze leülnék mellé, nézd anya, ez meg ez milyen jó volt. A kinézetére persze ilyenkor nem szabad utalni egy szóval sem, pont neki kell eljutnia arra a pontra, hogy felsóhajtson, és sajnálja, egy kicsit hogy az az idő, amikor ő ilyen jól nézett ki, elmúlt. És innentől már csak egy lépés a csajos nap:)
Az is jól jönne ilyenkor, ha lenne valami program, amiben mindannyian részt vesztek, pl. közös futás, vagy ilyesmi.
És egyébként van pszichológiai oka, még ha nem is súlyos. De valamiért értéktelennek érzi magát nőként, és ez az amin változtatni kellene, vagy legalább is segíteni a túljutáson.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!