Rossz ember vagyok, amiért sosem sírtam anyukám halála miatt? 26/N

Dehogy.

Egyébként lehet, hogy később majd fogsz.

Ha gyökér volt és $z@rul bánt veled akkor nem.

Ha szerető édeyanya volt akkor viszont MEGDÖBBENTŐ.

József Attila

AD SIDERA...

Anyám, ki már a messzi végtelen vagy

S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,

Nem sáppadsz el, ha szűkös este int,

Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.

Anyám, ki már a néma végtelen vagy

S borús szemed fiadra nem tekint,

Ó meg ne lásd az ólom-öklü Kínt -

Miatta zúg e tört, betegre vert agy.

Anyám, falatkenyért sem ér az élet!

De nagy hitem van s szép jövőnek élek:

Ne orditson pénzért gyerektorok

S tudjon zokogni anyja temetésén.

S ne rúgjon még az Ember szenvedésén

A Pénz.

Albert Camus (kiejtve Kam-ü) egyik regényének főszereplője sem sírt az édesanyja temetésén.

A főszereplő egy bűnügybe keveredett, ezért elítélik és súlyosbító körülményként értékeli a bíróság, hogy nem sírt az édesanyja temetésén (halára ítélték).

Szerintem nem ezen múlik, hogy milyen ember vagy. Én sem tudtam sírni soha egyetlen rokonom temetésén sem, amikor mindenki hangosan zokogott. De nemcsak a temetésen, hanem egyébként is alig. Nem tudom, miért van ez. Ha anyukám halna meg, nem tudom, akkor mi lenne, de az biztos, hogy összeomlanék, akár lennének könnyeim, akár nem - nem azon múlik.

Nem vagy rossz ember!