Anyukám ellenzi azt, hogy a párommal a kollégiumi szobába összeköltözzünk, mert szerinte az Isten és ember előtt nem helyes és elfogadott, mivel győzhetném meg?

Azt, aki valósnak hisz pár kitalált alakot, és egy mesekönyv szerint éli az életét, azt nem meggyőzni kéne, hanem kezeltetni.

Nem is lehet meggyőzni, aki már annyira bomlott elméjű, hogy ezt a sok sületlenséget elhiszi, arra szerinted hatnak az észérvek?

Vallásos emberek esetében az észérvek nem hatnak. Akármit mondasz, nem lesz hatásos. Itt marad az, hogy felnőtt ember lévén úgy is kezdesz el viselkedni, azaz pl nem kéred ki anyukád engedélyét, hogy összeköltözz a pároddal, akivel feltételezem már egyébként is Isten szentsége nélkül házasokként éltek (értsd: már szexeltek). A kollégiumba egyébként sem tudom, hogy mennyire lát be, de ez elvileg arról szólna, hogy kiélvezed a frissen kapott szabadságot és felelősséget, megtanuld kezelni a felnőtt élet mindenféle finomságait és érzését. Legalábbis, én amikor koliba költöztem, ilyen dolgokról, hogy mikor milyen fiúk szobájában-ágyában kötöttem ki egy-egy átmulatott éjszaka után inkább nem is számoltam be. Amikor a -most már- vőlegényemmel összeköltöztem, már fél éve együtt éltünk, mire mondtam a szüleimnek. Nem vallási okokból, de ők is folyamatosan kritizálták minden létező életvezetési (vagy egyéb) döntésem, és úgy gondoltam, huszonpár évesen leszek olyan felnőtt, hogy ha rosszul is döntök, de igenis vállalom a döntést magát és az ezzel járó összes felelősséget. Amiről nem hagytam magam lebeszélni és az egyébként kötelezően érkező szidásnak meg veszekedésnek sem feltétlenül éreztem szükségét, szóval odáig odáztam, ameddig csak tudtam.

Összefoglalva: ha elég felnőttnek érzed magad ahhoz, hogy összeköltözz a pároddal (még ha koliban is, amit egyébként, volt kolilakóként, totál helyeslek, én sem szerettem fél éjszakámat másik szobában csövezve tölteni, amíg a szobatársnőmnél ott volt a fiúja), akkor legyél felnőtt ahhoz is, hogy ne kérd ki anyukád engedélyét. És közben törődj bele, hogy vallásos embereknél úgy általában nem hatnak az észérvek. Nem anyukádat akarom szidni, bizonyára nagyon kedves és törődő asszony, de az a tapasztalatom, hogy az ilyen szinten vallásos emberek nem az intelligenciájukkal emelkednek ki a tömegből, ergo a racionalitás hívó szava közel sem olyan csábító számukra, mint a templomi harangoké.

Semmivel nem fogod tudni meggyőzni, mert az elvakult hit minden racionalitást nélkülöz.

Lásd: ember előtt sem elfogadott összeköltözni házasság nélkül. Ne viccelj!

(Azt meg nem tudhatja, hogy Isten mit tart helyesnek, mert még nem beszélt vele, csak azokkal, akik a nevében igét hirdetnek.)

Ne akard meggyőzni, csak állj ki magadért, és nyugodtan közöld vele, hogy felnőtt vagy, ebbe nem szólhat bele, és vagy elfogadja, vagy nem. Más választása nincs.

Azt is hangoztasd nyugodtan, hogy nem vagy vallásos, és a hiába erőlködik, az ő viselkedése is csak egy jó ok számodra, hogy miért ne legyél ilyen elvakult.

Az csak a privát véleményem, hogy még ha létezne is Isten: nem hiszem, hogy ő ragaszkodik a házassághoz, elvégre előbb költöztek össze az emberek, mint hogy a papok megjelentek volna, hogy összeadják őket a templomban - jó pénzért.

Tehát azt még el is fogadom, hogy Isten akarata, hogy ha egy férfi és a nő egymást választja, családot alapítanak, akkor kitartsanak egymás mellett és hűséget fogadjanak.

De hogy ezt pont templomban vagy anyakönyvvezető előtt tegyék, azt nem hiszem, hogy bármikor kikötötte volna.