Mért vannak teljesen kiborulva a szüleim attól, ha nem teszem mindenbe azt, amit mondanak?

Még ha gonoszul hangzik is, akkor is azért olyanok, mert otthon élsz. Amíg otthon élsz, gyerekstátuszban vagy. Amíg gyerek vagy, addig gyerekként kezelnek, tetszik vagy sem. Lehet ez szándékos, de nem tudatos is a részükről.

Veled egykorú vagyok, és hidd el, tapasztalatból beszélek. :) Anyám ugyanez volt teljesen, míg otthon éltem, szavam sem lehetett. Mióta elköltöztem otthonról, sokkal-sokkal jobb lett a viszonyunk, már nem kezel gyerekként, vannak közös programjaink, nem szól bele az életembe, szóval tényleg olyan, mint amit te irigyelsz. Persze, ez nem egyik percről a másikra alakult ki, de amíg otthon éltem, erre esélyünk sem lett volna.

Tesóval is komolyan beszélni kell, ne "jelentsen" nekik, bár nem tudom mit értesz jelentés alatt.Én már sok éve küólön élek, de személyesen is, telefonon is beszélgetek szüleimmel, mindent elmondok nekik ami velem történik, ők is elmondják ami velük. Szerintem ez így normális.Ez még nem jelentés.

Igaz, ha felnőttként viselkedsz, felnőttként kezdenek el kezelni is, de ezt neked kell kiharcolni, megértetni velük.Nem az a lényeg hogy hol laksz, bár kevesebb lenne a súrlódás, ha külön élnél.Ne keverd össze a szülői tanácsadást, mégha kéretlenül adják is a bírálattal.

Én úgy érzem, tényleg nem nőttél még fel és tényleg szükséged van kicsit az irányítgatásra, mert dacos vagy, ellenséges velük, mint aki még most kamaszodik, azt csinálod.Ez a reakció a kamaszokra jellemző, még akkor is, ha valamennyire igazad van.

Ellenséges? Nem akartam személyeskedni, de megnézném, ha neked tennék fel egymás utána ugyanazt a kérdést 20szor(akár mindennap is), meg neked mondanék el minden áldott nap 27 évesen azt, hogy pl. tedd el a kaját magad utána, úgy hogy egyszer nem fordult még elő, hogy ott maradt, mennyire tudná megőrizni örökké a hideg véredet és lenne még olyan sok kedved beszélgetni velük

Hogy mit tennék? Nem laknék a házukban ha nekem ez ilyen rossz, 27 évesen már lennék elég felnőtt eltartani magamat és önálló életet kezdeni.

Ellenséges? Nem akartam személyeskedni, de megnézném, ha neked tennék fel egymás utána ugyanazt a kérdést 20szor(akár mindennap is)

nos ebből az jön le hogy azt kérdezed én mit tennék...

Az a tesód hibája, hogy a költözés ellenére sem képes leállítani a szüleiteket. Otthonról esélyed sincs ennek a megoldására, de költözés után neked kell a sarkadra állni és közölni, hogy napi emlékeztető nélkül is tudsz gyógyszert szedni pl., hogy a tesód példájánál maradjak.

Ő ezt nem tette meg, ergo maradt gyerekstátuszban.

Nem kell megszakítani a kapcsolatot a családdal, de felnőtt fejjel meg kell húzni a határokat.