Van aki nem beszél az anyjával/apjával/gyerekével?

Több mint két éve nem beszélek anyámmal. Igazából sose volt túl jó anya-lánya kapcsolatunk. Megpróbáltam egyetemistaként önállósodni. Már ez se tetszett neki, maradjak folyton a bátyámmal, lakjunk még együtt egy egyszobás albérletben. Meg beleszólt hogy hova menjek egyetemre (ok ezzel nagy baj nincs csak a modor lehet hogy nem volt az igazi). Aztán nem tetszett neki hogy egyetemistaként már van egy barátom, aki jó, idősebb volt 1-2 évvel, de mindenben csak a hibát látja. Amikor összejöttem a férjemmel akkor is le hülye k-zott az akkor még csak barátom előtt. (és én ezek után még visszamentem gyakran) Majd az eljegyzéshez is volt pár kéretlen szava (pl "de hát milyen ruhában vagyok" magasról tettünk rá hogy kiskosztümben áll -e előttünk vagy egy zsákban, de gratulálni is elfelejtett. Aztán még egy-két kedves emlék az esküvőig, melyet az esküvő napján tetéztek a családdal, nem írok le mindent, hosszú a vége az lett hogy többször is hívtam nem akart velem beszélni, majd megüzentem, hogy jó, majd hív ha beszélni akar velem. Részemről megtettem amit lehetett. Azóta már nem érdekel, csak az életemet keserítette, akkor meg minek?

Megjegyzem, szerintem nem jogos a nagy felháborodásod, hogy többé nem akarsz vele beszélni. Egyikőtöknek sincs beleszólása a másik szerelmi életébe. Négyszemközt megmondhatod hogy mi nem tetszik esetleg, de ez a maximum. Nem kell jóban lenni a pasassal. Csak emiatt ne menjen tönkre a kapcsolatotok.

"Ő mindig mindent megadott nekik (a nő férje egy senkiházi bajkeverő volt így szétmentek), pénzt, gyümölcsöt, zöldséget, azok meg felé se néznek évek óta, így kizárta őket az életéből. "

Ó, hogy hányszor végighallgattam én ezt életemben... Kéretik meghallgatni a másik felet is. Bár nem a fent említett "gyerek" vagyok, de mint mondtam ez a mondat nálunk is elhangzott többször.

Nos: apám erőszakos alkesz, anyám egy hisztérika. A gyereknevelés annyiból állt, hogy menjünk be a szobánkba (van bátyám) és maradjunk csendben. Rettegve jártunk lábujjhegyen, de ha mégis valami pl leesett, akkor átjöttek és szíjjal vertek, fejünket rúgták a falba, víz alá nyomták a fejünket és nézték, ahogy fuldoklunk stb.

Aztán elváltak. Anyám, az az ártatlan virágszál 1 hét alatt összeszedett egy f..zt, akit hozzánk is költöztetett. Többet volt az én ágyamban szerintem, mint az anyáméban, mert szeretett fogdosni és markolászni az akkor még éppen növő melleimet (11 éves voltam) és nemi szervemet, ruháimat széttépni. Egyébként egymásra találtak: a pedofil is idegbeteg volt.

Anyám, a mártír mit csinált? Becsukta a szobaajtókat és felhangosította a tévét, mert én közben sikoltoztam és kiabáltam, hogy hagyjon békén. EZ szerinted egy "anya"?

Pénz: még a karácsonyra/szülinapra kapott pénzt is mindig elvitték, rendszeresen szaglásztak a szobában és mindent áttúrtak érte. Ma már úgy adja elő, hogy mindig adott zsebpénzt (soha), támogatta a különköltözésem (kijelentette, hogy mennyi összeget utaljak neki haza havonta, mert ez a KÖTELESSÉGEM), bárki popóját fényesre nyalja pénzért.

Zöldség, gyümölcs: igen, mikor a nagyszülőktől elhozták a zöldségeket/gyümölcsöket nekünk is adtak, mert lusták voltak eltenni (mélyhűtő, lekvár stb), csak kéregettek és rájuk romlott. Szóval azt 2-3 évente néha elvittük.

Szerintem ez elég ok, hogy elkerüljem őket.

Én Anyukámmal abszolút nem beszélek, 6 évvel ezelőtt elhagyott. Apukámmal pár hetente egyszer beszélünk, ha kell neki valami segítség, pénz, ilyenek, ezen kívül semmi, meg nem is számíthatok rájuk.

Az okot igazából leírtam Anyum részéről, Apum meg szerintem túl önző és csak magára gondol. Azt hiszi attól, mert dolgozok, csak úgy hullik a pénz az égből, arra már nem gondol, hogy albérletet, számlákat, kaját kell fizetni.

Ezt dobta az élet, de ebből próbálom a legjobbat kihozni! ;)

24N