Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Milyen lelki defekt lehet az,...

Milyen lelki defekt lehet az, ha egy anyának a kutyák a mindenei, a saját gyerekével pedig egész életében rideg, és rosszindulatú volt?

Figyelt kérdés
27 éves vagyok. Az anyámmal soha nem volt jó viszonyom. Gyerekként is minden saját hibája az életemben rajtam csattant, rám vetítette ki az összes nyomorát, mindennek én ittam meg a levét. Nemhogy szeretetet nem kaptam, sokszor úgy éreztem, hogy csak gyűlölködni tud (nem csak velem szemben, hanem igazából ő bárkit csak ócsárolni tud). Rengeteget sírtam és szenvedtem miatta, megis vannak a nyomai. Szóval az a lényeg, hogy én kb púpnak éreztem magam anyám hátán mindig, viszont anyám egész életébe és a mai napig, szerintem betegesen kutyab.u.zi. Senkit nem akarok ezzel megbántani, aki állatbarát, én is csípem a kutyákat, de nálunk 4-5 kutyánál kevesebb soha nem volt, 8 volt a rekord.Mindegyik utcáról felszedett, vagy interneten bemutatott menhelyi kutya akit kínoztak és állatvédők mentettek ki. Volt hogy 100 kilométerekről elhozatott magának kutyát akit a neten látott. Természetesen a kutyáknak mindent szabad. Ágyba aludni mind az összesnek, embertányérból enni, mindenhova bejárásuk van a házba, kb szentnek vannak tekintve. Fajtájuk, mind keverék, méretük vegyes, van 40 kilós, meg 5-6 kilós is. A facebookon videókat oszt meg, meg fotókat róluk, odaírja, hogy mindennél fontosabbak, az egyik 5 éve elpusztult, a mai napig számon tartja a halála évfordulóját, kiteszi a facebookra, hogy "jaj már 5 éve itthagyta". Ugye ennyi kutya nem kevés szőrt hullajt, alap, hogy az ételbe MINDIG találtam kutyaszőrt, a ruhája , ágyneműje, egyszerűen gusztustalanul mocskos, büdös, kutyaszőrrel teli, a szagokról nem is beszélve. Én meg mindig csak egy harmadrangú valaki voltam a szemébe, akire mindent rá lehetett kenni, büntetni, könyörögnöm kellett iskolásként egy cipőért, mert a lábam esőbe, hóba tiszta víz volt és rengeteget voltam felfázva emiatt, de igazából a végtelenségig sorolhatnám, hogy én örülhettem ha vajas kenyeret kapok és kuss, a kutyáknak meg 6-7 ezer ft-os bolhairtó.... komolyan egy hétig tudnám sorolni a sérelmeimet amiket az életbe okozott nekem. Mikor dolgozni kezdtem persze elvárta, hogy minden pénzemet adjam oda, majd ő beosztja, közbe telesírta a falut, hogy ingyen eltartja a s.za.r szemét gyerekét. 27 évesen az életem romokban, mert teljesen ellehetetlenített, tartozásokat varrt a nyakamba és beteg lettem, amire az volt a válasza, hogy nem kiváncsi rám többet, hagyjam békén, felejtsem el és zsákokba szedte a cuccom, felhivta a barátomat és momdta neki, hogy költöztessen el és többet ne keressem. Soha semmi szeretetet nem kaptam, se gyerekként, se felnőttként, csak szapulást, megalázást és most amikor segítséget kértem tőle a betegségemben (mentális), ez volt a reakció, hogy takarodjak, felejtsem el, nem kiváncsi rám, menjek kórházba. Meg sem fordul a fejében, hogy ő vajon mennyit tett azért, hogy egy emberi csődtömeg lettem és kétségbeesve próbálom magam összekaparni, hogy ne valamelyik felnőtt koleszba végezzem, ha értitek mire gondolok. Csak szeretném megérteni, hogy MIÉRT ilyen ő? Hogy megértsem, elfogadjam és valamennyire fel tudjam dolgozni. Mit gondoltok?
2017. márc. 25. 06:51
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
59%

Mit érdekel miért ilyen?

Ő egy emberi selejt, Te meg tedd túl magad a sérelmeken és éld az életed.

Az életbe többet szóba sem állnék vele.

2017. márc. 25. 07:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
44%
Nagyon sajnálom.borzaszto lehetett igy felnőni! De sajnos a multon már nem tudsz változtatni. Soha nem szegezted neki ezekez a kérdéseket? A többi rokon mit reagál a viselkedésére?
2017. márc. 25. 07:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 A kérdező kommentje:
De neki szegeztem, de nem lehet vele beszélni. Ha megkérdeztem miért nem törődött velem soha, az volt a válasza, hogy én vagyok az aki őt nem szeretem, meg olyanokat talál ki, hogy ő visszahallotta a faluba, hogy én az ő halálát kívánom, holott soha ilyet nem mondtam soha. Többször meg is lopott pénzzel, kivette a pénztárcámból. Egyszer konkrétan lebukott, mert betoppantam a szobámba amikor ott matatott és ijedtébe a pénztárcámat visszadobta ahol volt és azt hazudta, hogy zsebkendőt keresett... a fényképezőgépemet is ellopta, mikor kérdeztem nem-e látta, azt hazudta, hogy nem. Aztán 2 napra rá megtaláltam a ruhásszekrényébe mikor a megszáradt ruhákat szedtem le es tettem el, ott volt eldugva. Számonkértem, és még őneki állt feljebb, hogy ő biztos nem nyúlt hozzá, meg én hazudok, hogy a szekrényébe volt, takarodjak, stb... Szóval szerintem elmebeteg kicsit. Lehetetlen vele dűlőre jutni.
2017. márc. 25. 07:33
 4/12 anonim ***** válasza:
79%
Anyaként sem tuom a választ erre sajnos és nagyon sajnállak. Nem tudom az ilyen miert szül gyereket. Talán vmi szülés utáni depresszió ami kezeletlen maradt?? Élj tőle minél távolabb hátha az idővel begyógyitja a sebeket.
2017. márc. 25. 07:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
90%
Kutya nélkül is ilyen lett volna, sajnos.
2017. márc. 25. 07:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
80%

"...az volt a válasza, hogy én vagyok az aki őt nem szeretem"

Na jó, de a szeretetet ki is kell érdemelni. Amit úgy nem lehet ám hogy kutyaszőrrel teríti tele az ágyat és a lakást. Hanem a szeretet elérésének első lépése az, hogy miután már nincs játszó korú gyerek a családban aki kutyával játszana, onnantól a kutyatartás sem indokolt ami elvonná az időt és a figyelmet a családtól. Hanem a gyerekével kell hogy törődjön. És meg fog lepődni de a szeretett gyereke is viszonozni fogja a szeretetet.

Tapasztalatból mondom, bár az én anyám nem kutya- hanem munkamániás volt, persze az akkori diktatúra kényszere miatt. Addig hanyagolt mert minden energiáját és idejét lekötötte a munka. Aztán nyugdíjba ment és lett ideje rám. Onnantól ösztönösen mindig kinyilvánítottam szeretetem és törődésem. Vagyis hatás-ellenhatás törvénye ez is. Sőt tanultam a hibájából és én már tettem róla hogy otthon dolgozzak és ne vonja el a figyelmem és időm az idegen munkahely. Hanem a családnak élhessek. Így teljes a harmónia. Ha a kislányom azt kérdi hogy "Apu, játszol velem?" akkor soha nem azt válaszolom hogy hagyj békén mert dolgozom. Hanem azt hogy persze, mit szeretnél játszani. És óránként borul a nyakamba azzal hogy "Apu, szeretlek". De ezt nem munka- vagy kutyamániával értem el. Hanem azzal hogy kutyasétáltatás helyett a Családdal sétálunk.

2017. márc. 25. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
87%
Egyszerűen elmebeteg.
2017. márc. 25. 08:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
73%

27 évesen mire vársz még?


A múltból már tanulnod kellett volna és már a jövőd felé kellene tekintened.


Tehát mire vársz még?


Ide teszek két régi versem:

---------------------------

nagy "T"-é


Szárnyad van, ... mért mászol?

Kályhád van, ... mért fázol?

Repülj hát, szárnyalj el!

Szeress, így olvadj fel!


Gyenge vagy, ... azt hiszed?

Elfogyott a, ... hited?

Indulj már, érj célba!

Kötél légy, ne cérna!


Álmod van, ... mért bolyongsz?

Szíved van, ... mért nyafogsz?

Ébredj fel, nap süt rád!

Légy boldog, örvendj hát!


Fent szállj!

Lent lépj!

Jobb gáz!

Bal fék!


copyright (c) 20010206 by Siqla

--------------------------------

vagy egy másik versem, mert én is voltam úgy, ahogy Te most:


Tűnődés


Mi legyek, ... ó mi legyek,

lábamnál tévelygő kövek?

Az IDŐ rabszolgája vagyok,

akár csak ti magatok.


Mi legyek, ... ó mi legyek,

köveken átcsapó vizek?

A TÉR hálójában vagyok,

akár csak ti magatok.


Mi legyek, ... ó mi legyek,

lelkemen átúszó egek?

A LÉT tudatában vagyok,

nem úgy, mint ti magatok!

Tudnom kell hát, miért vagyok!

Ti kövek, ... vizek, ... angyalok.


copyright (c) 910524 by Siqla

2017. márc. 25. 08:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
94%
27 eves vagy, lepj tovabb. Kar keseregni a multon. Vagy ha nem tudsz tovabblepni, pszichologus segithet.
2017. márc. 25. 08:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
71%
Egyik barátnőm anyósa pont ugyanilyen, a fia 18 évesen le is lépett otthonról, inkább elment albérletbe. Sose érdekelte, mi van a gyerekével, az unokái se érdeklik, amikor bejelentették barátnőmék, hogy jön a harmadik, közölte, hogy ha nem vetetik el (tervezett baba volt), akkor ő nem teszi be a lábát hozzájuk többet. Soha nem segített, nem voltak rábízva a gyerekek addig sem, barátokat kértek meg, vagy bébiszittert fizettek barátnőmék, ha szükség volt rá. A srácnak eltartási szerződése volt a nagypapával, amikor meghalt az öreg, a szülők rögtön elkezdtek kombinálni, mi legyen a lakással, mennyi az övék abból, amíg barátnőm le nem állította őket. Természetesen van imádott kutya, amit bevittek a csecsemő unokájuk mellé is, hónapokig duzzogás volt, amikor a barátnőm kivágta a kertbe. Én se értem, milyen mentális torzulás ez, de tényleg az a legjobb, ha hátat fordítasz a múltnak, és ha kell, pszichológus segítségével, a társaddal, barátaiddal felépíted a jövődet.
2017. márc. 25. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!