Kit érdekelnek ilyen téren? Ha szégyenkeznének is, az már az ő bajuk, nem a tiéd; ha valakinek problémája van veled, az nem a te problémád, hanem az övék; ha így már nem fogadnának el, nincs is rájuk szükséged; csináld azt , amit szeretsz, és ne akarj mások elvárásai szerint élni; mindenkinek úgyse tudsz megfelelni, felelj meg csak saját magadnak, és így minden jó lesz; ez a te életed, ne hagyd, hogy előírjanak neked bármit is; csináld amit szeretnél, utána hagyd ott a szüleidet, ha nem tudnának már így értékelni téged utána, mert akkor semmi szükségetek egymásra. Szakma-szakma, legalább csinálsz valamit. Ez a te életed, rólad kell szóljon , nem arról, hogy mások beleugatnak, mert ők azt gondolják, jobban tudják nálad a tutit, jobban tudják hogy mi a jó neked. Ami meg elég szánalmas, mert totál nem így van; mindenképpen arrafelé menj , amerre a szíved húz, max a szüleid ha nem támogatnak, akkor amint ki tudsz repülni végre a fészekből, soha többet nem kell, hogy feléjük nézz,hogyha így már nem kellesz nekik. Amúgy ugyanolyan szakma az is tényleg, csak egyikkel 3 évet foglalkozol mielőtt el kezdenél benne dolgozni, másikkal meg egyet vagy 2-t. Szóval aki szégyellne emiatt, az nem is méltó rá, hogy szülődnek nevezd. Vagy hát csak a szülő régen volt mindenképpen pozitív hangzású, jelentésű szó, hogyha ez mára már ledegradálódott, akkor nevezheted úgyis. De ha kényszeríteni akarnak az egyetemre, akkor minél gyorsabban ott kell hagyni őket, mert nincs velük dolgod. Akik nem támogatnak az álmaid elérésében, csak visszahúznának, nem segítenének semmit; akkor semmi keresni valód köztük. Szóval ha nekem lenne gyerekem, hagynám, hogy azt csináljon, ami belül érez; hogyha meg szó sincs arról, hogy vissza akarnak fogni, és teljesen támogatnának, akkor tiszteld őket ezért; ja és magadat is tiszteld; tudjad magadról, hogy jó ember vagy, vagy igyekszer, törekszel a jóság, a tökéletesség felé; és sorold is fel magadnak a jótulajdonságaidat; mert te szerintem nem szereted magadat; mert akkor nem külső vélemények alapján akarnád meghatározni magad; hogy mindig megkérdőjelezed saját magad; és mástól várod a választ, hogy jó-e, amit csinálsz, és ha azt mondja nem, elbizonytalanodsz és depressziós, lehangolt leszel. Hogy mindig szükséged van pl dicséretekre és külső megerősítésre, hogy jó-e , amit csinálsz, és hogy mindig közöljék veled az emberek folyamatosan, hogy szeretnek téged. Ez nem jó, hogy így másoktól függsz, másoktól teszed függővé az önképedet, és csak akkor vagy magaddal elégedett, hogyha valaki más azt mondja, hogy ő elégedett veled; de az nem te vagy, saját magadért születtél ebbe a Világba, a saját életedben te magadnak kell lennie a főhősnek; hogyha ez most nem így van, akkor ideje változtatni- ezt valahol olvastam. Menj arra , amerre a szíved hajt, azt cső, ne törődj semmivel; ha arra van dolgod , akkor előbbutóbb úgyis ott kötsz ki, akkor minek tennél minek írnál le egy bazinagy kanyart előtte? Semmi szükség rá; tudom, miről beszélek, nekem volt az életemben egy bazinagy kanyar, mert lebeszéltek arról, amit alapból szerettem volna, és ez az, amit nem szabad hagyni. Fuss neki, ha nem megy, majd úgyis látni fogod, de szerintem ne add föl, csináld végig. Hadd legyen már a te életedben a tiéd az utolsó szó; ne hagyd, hogy más döntse el, írja elő neked, hogy mit csinálj 40 évig; felnőtt ember vagy el tudod dönteni magadtól is. Felnőtt ember vagy!!!! Úgyhogy menjél arra, amerre szeretnél, ne hagyd magad eltántorítani attól ami úgy érzed neked jó. Majd ha szükséges lesz esetleg, időközben válthatsz, de az sem az ő gondjuk, az ő problémájuk. Volt itt egy csak Gyakori kérdéseken, szülői, rokoni nyomásra végigvergődött egy gazdasági szakot úgy, hogy alapból óvónéni, cukrász, vagy recepciós szeretett volna lenni; és készült volna már épp mégegy ilyen gazdasági jellegű szakot elvégezni, mert a szülei telebeszélték a fejét azzal, hogy ha nincs gazdasági diplomája, akkor ő egy nagy senki, akkor ő nem ér semmit; mert nem volt annyira önálló, hogy ellenálljon ennek, és nem volt annyira bátor, esetleg, bár erről nem volt szó, lehetséges, hogy a szülei ki is hajították volna őt, ha nem megy gazdasági szakra, és akkor ő oldja meg egyedül. Csak gondoltam, leírom, mert azért idetartozik, hogy lehet, hogy volt ilyen is , - na de utána mégegy gazdasági szakot??? Kényszerből??- bár erről ilyesmiről nem szólt a fáma, hogy ilyesmi helyzet fennállt volna az ő esetében; remélem, tenálad sem áll fönt, hogyha nem arra a szakra mész, amelyiket ők akarják, amelyiket ők kiválasztottak neked; amit előírnak, akkor ki akarják tenni a szűrödet. Az már nem is igazán szülő egyébként tényleg , csak valami hajcsár vagy kolonc. Úgyhogy az olyan véleményekkel meg nem kell törődni, illetve lehetőség szerint. De amúgy meg minek adnál olyannak a véleményére, aki meg akar fosztani a szabad döntésedtől, hogy milyen szakon tanulsz tovább? Számít ő? Nem, nem számít; az a lényeg, hogy bármit csinálhatsz, amíg nem ártasz vele másnak. És így senki sem sérül, hogyha olyan szakra mész, amit te szeretnél, mert neked is jó lesz, ha meg már el tudod tartani magad, akkor semmi közük hozzád, mert akkor elszabadulhatsz a szülői házból, ha ott neked például rossz neked; de amúgy mondjuk még ide tartozik, hogy nekem alap, hogy támogatom a gyermekemet addig, ameddig nem tud kirepülni a fészekből, amíg nem tudja elkezdeni az életét. Mármint olyan munkával amit szeretne is meg meg is tud élni belőle, mert keresett munka. Ja meg ehhez a "gázozáshoz" is elég nagy vagy már; szerintem nőj ki belőle, ebben a világban nincs olyan, hogy gáz, mindenki él, ahogy tud. És lehetőség szerint olyat csinál, olyannal foglalkozik, amit szeretne. Ha neked most meg van erre a lehetőséged, akkor uccu neki, ozt mindent bele!:)
válasza:
válasza: