Úgy érzem nem törődnek velem a szüleim. Mit tehetnék?

Kicsi korom óta úgy érzem, hogy én kevesebb figyelmet kaptam/kapok. 2 testvérem van és én vagyok a legkisebb :S a szüleim nem váltak el, de én valamiért szívem szerint ezt kívánnám. Apám elég agresszív, sose vert meg, de úgy érzem lelki terrorban tart. Szinte mindenért kiabál, sokszor volt olyan hogy úgy megijedtem tőle hogy elsírtam magam. Megbeszélni vele sose mertem semmit, mert mindig csalódás lett volna a vége. Tiszta paranoiás vagyok miatta, nehezen oldódom fel, és nagyon nehezen bízok meg emberekben.Szerintem ez azért lehet, mert 3-an vagyunk lányok, és ő engem fiúnak akart... Na de a lényeg:

14 éves vagyok, most felvételiztem, föl is vettek egy tök jó gimibe. És a szüleim egy jó szót nem szóltak, de ezt már megszoktam. Most volt a ballagás is, és kaptam volna egy laptopot (tesóim is ekkor kapták) de nem kaptam, mivel anyának porckopás van a derekában, és kellett volna neki kezelésre a pénz. Ezt közölte velem, és persze igent mondtam, mert hát az fontos hogy egészséges legyen. Amíg fájt a dereka szinte mindent nekem kellett csinálni. Kitakarítottam a házat, teregettem, mosogattam. Ez önmagában még nem a világ vége, mert meg kell tanulni, persze. De a gond ott kezdődött amikor CSAK nekem kellett MINDENT csinálnom. Pedig a tesóim is itthon vannak, és annyira bánt ez az igazságtalanság... Régebb óta érzem ezt az érzést, de most nagyon felerősödött bennem. Mindig engem kérnek meg, és még a "van kedved"-re is azt kell mondanom hogy "van". De ez a probléma már azóta fennáll, hogy kb. 10 éves lettem. Akkor még csak takarítani meg mosogatni kellett, de azt is mindig én. És ha felemelem a hangom, hogy a többiek is csináljanak valamit, akkor még én vagyok a nyomorék meg a dirigáló. Elegem van abból hogy engem ugráltatnak, nem jelentek többet nekik egy csicskánál, akinek lehet parancsolgatni. Sose egy jó szót nem kaptam tőlük, se egy "szeretlek"et, se egy "büszke vagyok rád"-ot.

Folytatva a sztorit, ma derült ki hogy anya nem is megy arra a gyógykezelésre, csak "ősszel" az én laptopom meg csak úgy elszállt. És itt nem arról van szó, hogy elkényeztetett p*csa vagyok, mert a legkevésbé érdekel a laptop, csak már megint velem van az, hogy sz@rnak a fejemre. Egy jó szót sem kaptam tőlük ballagásra se. Csak azért örültem volna neki, mert "nekem" csak XP van, amivel elég nehézkes előadásokat csinálnom pl. Ppt

A mamám hamarabb gratulált mint ők. Tőle kaptam 20.000 ft-ot amit őrizgetek. Hogy miért? Mert eddig egész életemben MINDENT nekem kellett megvennem magamnak. A nyulam 10.000 ft-os ketrecét (akit kikönyörögtem névnapomra), a 20.000 ft-os telefonomat (jobb mint egy nokia) . Szóval minden nagyobb összegű dolgot. És belefáradtam már, hogy mindig mindent én. A tesóimnak sose kell semmit csinálniuk, egyikük ha itthon van (egyetemen tanul) akkor se hajlandó semmit csinálni. És itt tényleg nem arról van szó, hogy nem kaptam meg valamit, mert megszoktam, hanem hogy azt a valamit kb. Szalagavatókor fogom legközelebb látni.

Ezeket a dolgokat soha senkinek nem mertem elmondani. Tehetek valamit hogy észrevegyenek? Le tojnak engem úgy ahogy vagyok :(

El akartam már kismilliárdszor szökni 1-2-szer öngyilkosságra is gondoltam, viszont megtenni soha nem merném. Pénzt akartam a nyáron keresni egy keveset, de az életkorom miatt sehová nem mehetek. Pedig jól jönne az a kevés is, mert a ruháim már kb. Leszakadnak rólam. A cipőm talpa lyukas, kilóg a zoknim rajta, de persze nem veszünk újta mert a talpát senki nem látja. Pólót is legutóbb akkor vettünk, mikor végre kinyitottam a számat, hogy magamnak hamarabb vettem utoljára, mint ők nekem. Nem azt akarom mondani hogy rossz szülők, mert sokmindent megengednek, de azért a szeretetet ennyivel nem lehet pótolni. A barátomtól kb. Több szeretetet kapok, mint tőlük. Ez elszomorít. Szerintem ahogy 18 leszek elköltözöm itthonról, aztán majd meglátják hogy kit ugráltassanak. Nővérem b*szik a fejükre, mert neki "tanulni kell" de ő el is van kényeztetve. Kisebb nővéremmel jobban kijövök, ő most lesz 18. Neki is meg van mindene (azt beismerem hogy egy telefon neki sem ártana). Én meg itt ülök, és úgy érzem magam mint egy ősember. Adnátok tanácsokat? Most már betelt a pohár :S