Te érezted már úgy, hogy szégyenled a szüleidet?

Régen szégyelltem őket. Apám alkoholista, gyakran idegen gyerekek szólítottak meg az iskolában, hogy látták kiesni a kocsmából. Sokszor részegen jött értem és random hülyeségeket magyarázott a folyosón a többi szülőnek vagy az ügyeletes tanárnak. Sokáig csúfoltak miatta. Anyám meg idegbeteg és állandóan ordibál, egészen apró dolgokért fél óráig képes a legcsúnyább káromkodásoka sorolni, ordítva. Vele is volt pár érdekes nyilvános eset, amikor legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Ráadásul évekig ő volt az, aki szégyellt velem mutatkozni, mert nem vagyok olyan szép mint xy gyereke. Hosszú évekbe telt megtanulni leszarni és felfogni hogy nem az én hibámból ilyenek, nekem igazából semmi közöm a viselkedésükhöz. Igaz ha lehet, nem is megyek velük vagy ha muszáj, kijelentem hogy vagy kulturáltan viselkednek abban a pár órában vagy nem megyek sehova.

Az én apám beállt a mozgólépcső bal oldalára, a haladó oldalra. Sietett egy bácsi, ki akarta kerülni, ott kérleltem, hogy menjen odébb, mert a jobb oldalra szokás állni, erre elkezdett kommunistázni, hogy hova siet ez az idióta... Nagyon gáz volt. Vérfideszesek és nagyon ellenségesek másokkal, akiknek más a véleményük... Én ezt szégyellem... :\ Nagyon gáz...