Tökéletes családot szeretnék majd, nektek milyen a tökéletes család?

Kábé én is így képzeltem el a családomat 12 évesen:D

De az élet nem ilyen. Mégis, azt hiszem rájöttem valamire.

A tökéletesség is két fajta lehet....habár ezt a szót azt hiszem nem lehet ráerőszakolni semmire semmilyen helyzetben.

Az én filozófiám az, ha valami tökéletes, az baromi unalmas...és ami unalmas, azt én nem hívnám tökéletesnek

Ezért nincs tökéletes társ, tökéletes gyerek, tökéletes munka, tökéletes élet.

Az én filozófiám az, hogy a tökéletességet a tökéletlenségben találod.

Én nem akarok egy papucs férjet, ami állandóan egyetért velem és mindig azt mondja: ahogy te szeretnéd drágám...

És nem is lett tökéletes férjem:D És tökéletes gyerekeim sincsenek.:D És legfőképp tökéletes családom sincs.

Tanítóként végeztem a főiskolán-végül ugyan nem álltam be tanítónak, de egyet megtanultam a főiskolai gyakorlatok során: Elsőre mindig mindenki a tökéletes diákokat akarja. Mindenből szuperokos és szuperjó.....uncsi. A legnehezebb eseteket szereti meg végül az ember. Mert megküzdesz érte, és az élet egy nagy küzdelem, és a küzdelem szép is lehet.

Mindig Madonna egyik száma jut eszembe, amiben azt énekli, hogy nem akar könnyű életet, de érezni akarja a fájdalmat. Teljesen egyetértek vele.

Persze az ember a tökéletességre törekszik. A boldogság nem egy életcél, hanem egy út, amin végigmész életed során. Mindig legyen céled, de az mindig legyen elérhető, ne parányi, de ne is óriási. Épp akkora, hogy ne egy karnyújtásnyira legyen, de meg kelljen érte küzdened.

A hangos szó mellőzésén jót nevettem....kábé 2 napig megvalósítható:D

Sajnos a család kialakításakor nem a boltba betérve vásároljuk meg a gyerekeinket, hanem mi alkotjuk őket.

Nagyon nehéz kialakítani a tökéletes családot azért is, mert sajnos nem csak rajtunk múlik. És még ha csak a családunkon múlna, azt is tudnánk kicsit formálni. De nem. Sajnos a tökéletes család kialakítása a környezettől is függ. Ha nincs tökéletes munkád, ami jól füzet és nem terhel le teljesen, akkor anyagilag nem tudod megoldani a plusz órákat, időben pedig úgy befolyásolja, hogy nem tudod elvinni a foglalkozásra a gyereket.

Mondhatod azt, hogy mit kötekedek itt, te csak fiktív kérdést írtál ki..

De olyan fölösleges elképzelni azt, hogy milyen lenne megnyerni a lottót, ha még csak nem is játszol....

Valószínűleg még nagyon messze vagy a családalapításhoz.

Jók a célok, amiket kitűztél, ha mindet megvalósítod kábé olyan leszel, mint egy lottó nyertes, de tudnod kell, hogy ezeknek jó ha egy negyedét eléred.

Ezenkívűl a boldogság nem állandó, mint mondtam, haa valami tökéletes, az unalmas, tehát mihelyt eléred a célod, hamar ráunsz és kell majd egy új cél. És amíg ezt nem éred el, addig nem érzed tökéletesnek a helyzetet...és így tovább.

(Számomra az én családom nekem tökéletes ---úgy, ahogy)

A férjem szeret, és én szeretem őt...egyikünk sem tökéletes. A lányaim imádni való kis ördögök. Makacsak, okosak, kreatívak...de nem igazán szófogadóak...türelmetlenek, hisztisek.

Nincs pénzem különórákra, de tervezem a zenei oktatásuk elkezdését. Én magam próbálom majd a tudást átadni nekik, amit én proper tanároktól tanultam.

A kicsi korban való különórára járás általában jóindulatú ráerőszakolás. Egy kicsi gyerek nem tudja eldönteni, mi a jó neki. Még ha meg is engeded neki, hogy válasszon, általában pár hónap után megunja, aztán te meg dühös vagy mert anyagilag sokba került, időt öltél bele...stb.

A tv elé le fogod néha ültetni a gyereket azért, hogy békén hagyjon 5 percre...aki ezt tagadja az magának hazudik:D

A gyerek manipulálni fog, bármit teszel is.. ha csak nem robot módjára érzelemmentesen neveled...ezt majd megérted, hogy értem.:D

A szabályok pedig arra valók, hogy felrúgjuk őket:D

Tudtad pl azt, hogy ha a szülő valamilyen szabályt behoz a gyerek "ellen" azt főként maga ellen teszi:D Amit te kérsz a gyerektől, azt neked ugyanúgy be kell tartanod:D

Mert mit mondanál akkor, ha kérdezné, de hát anya, te mért nem....nem mondhatod azt, hogy csak:D

Még nem látod át, de a te elképzelésed szerint a gyereknek kuss lenne a neve...persze ezt még nem így látod, azt hiszed, te kitalálod a tökéletes demokráciát...

elmondhatod a véleményed, de úgy is úgy lesz, ahogy én akarom:D

Majd az élet kialakítja neked azt a "tökéletes" családot. Valami működni fog, valami teljesen máshogy fog működni, mint ahogy te azt itt most kitaláltad.

Meg tudunk minden problémát őszintén beszélni. Számíthatunk egymás segítségére.

A gyerekeim tudnák, hogy nekem elmondhatnak mindent. Együtt filmeznénk, társasoznánk, nem mindenki 0-24ben a szobájábam lenne és telefonozna, hanem együtt is jóléreznénk magunkat.

Továbbtanulásban segítenénk őket.

Amikor a gyerekeim párt választanának támogatnám őket, mert nekik kell a párjukkal leélni egy életet, nem nekem.

Majd ha eszembe jut még valami, majd írok :P

Bármire hajlandó vagyok, hogy az én életemben NE legyenek ezek:

"Minden fontos étkezés együtt, beszélgetve.

Korlátozott tv műsor nézés.

Családi társasozás, logikai játékok, időtöltés a szabadban.

Napirend és házirend szabályok."

Volt benne részem és világéletemben gyűlöltem ezeket, úgy érzem, ezek elvonnak az élet dolgaitól, a halál szelét idézik nekem, és menekülök ilyen helyzetekből.

Szóval te így képzeled el a tökéletes családot? És mi lesz ha a családtagjaid nem így képzelik el? Vagy párválsztáskor aláíratod a jövendőbeliddel a listát?

Ok, tegyük fel, hogy találsz valakit, aki szintén így képzeli el... Na de mi lesz a gyerekekkel? Mi van, ha nekik nem felel meg? Rájuk kényszeríted? Meddig? A gyereknek nagyon hamar van saját akarata. Letöröd? Bukik a tökéletesség! Nem tökéletes az a család, ahol van, aki nem érzi jól magát.

Az én anyám is szerette volna, ha mindenki tökéletes a környezetében. Tökéletes gyereket, férjet, testvért, barátot szeretett volna. Nem jött be neki. Mit mondjak? Nem volt egy boldog ember.

Én nem szeretnék ilyen családban élni mint amit leírtál, ez olyan mintha mindannyian robotok lennénk...

A "tökéletes" családhoz nekem a legfontosabb: testileg-szellemileg egészséges gyerek, illetve hogy mindig mindent megtudjunk beszélni férjemmel is, gyerekekkel is, és tiszteljük egymást, akkor is ha néha kanál vízben megtudnánk fojtani valamelyikünket 😊

Legyünk boldogok.

Természetesen örülnék én is ha a gyerekem valamiben tehetséges és/vagy sikeres lenne, de ez nem elvárás.

Az egész nap tv, telefon, számítógép az szerintem is rossz lenne, de ezt nem úgy oldanám meg, hogy ok, kapsz egy félórát, hanem megpróbálnám ránevelni hogy vannak annál jobb dolgok is...

Mindehez persze leginkább az kell hogy sokat tudjunk együtt lenni, és meglegyen az anyagi háttér ahhoz hogy bármit biztosítani tudjunk (sport, utazás, különórák, stb)

De a lényeg akkor is az hogy "egészség és boldogság"! :)

Szerintem semmi gond nincs azzal,amit leírtál.

Nem azt írtad,hogy ostorral a kezedben vezényelsz,hogy nincsen más,EZT ESZED ÉS KÉSZ.

Ezek jó irányelvek.

Én még nagyon fontosnak tartom megtanítani a gyereknek,hogy el tudja,merje mondani,hogy anya én ezt máshogy látom.

Nálunk ez sajnos még nem megy,pedig én se vagyok egy dandártabornok.

Nekem is olyasmi a "tökéletes család", mint neked 2 kivétellel:

"sport és/vagy hangszer, már kiskortól"

-én akkor fogom valamire is járatni, ha ő kéri, nem erőltetem rá

"napirend és házirend szabályok"

-a szabályokkal teli még otthon is nem csak suliban, munkahelyen az nagyon unalmas és fárasztó is (persze kellenek, betartandó dolgok, de azok a többi pontod szerintem tartalmazza, de olyan, hogy 20-kor vidd ki a szemetet, stb. az szörnyű- egy "tökéletes családban" a gyerekek kérésre úgyis megcsinálják, nem de?)