Tökéletes családot szeretnék majd, nektek milyen a tökéletes család?

Gyereknevelése:

Alapelv: a sikerességnek két összetevője van, egészség és minél több pénz.

Kihangsúlyozni melyek a kulcstantárgyak az iskolában:

matematika, nyelvórák (a magyar nem), fizika és informatika.

Ezek külön tanítása és megértetése, hogy ha ezekben kimagaslóan teljesítenek akkor a határ a csillagos ég.

Olyan dolgok tanítása amik az iskolában elmaradnak, már óvodás kortól.

Például: gazdasági, jogi, pénzügyi ismeretek.

Ez megadja az alapot arra, hogy egy idő után saját maguk fejlesszék képességeiket.

Egészséges életmód, melynek alapja a rendszeres testmozgás, 18 éves korig kötelezően legalább 12 év harcművészeti órán való részvétel.

Megértetni velük, a saját magam által kifejlesztett evolúciós elméletemet, mely megtanítja nekik hogyan legyenek sikeresek, melyek az élet fontos dolgai és melyek azok a dolgok amik egyáltalán nem fontosak (még ha a társadalom fontosnak is állítja be).

Így megtanulják, hogy saját maguk a legfontosabb emberek, csak saját magukkal törődjenek és így lesznek sikeresek, célorientáltak, kiváló problémamegoldók stb.

Minden fontos étkezés együtt - miért kell megszabni ki, mikor ehet? Ha épp éhes de még "nincs itt az ideje", akkor koplaljon, vagy ha már evett, egyen még egyszer?!

Soha nem értettem ezt a kajamániát, nekünk alap volt, hogy mindenki akkor eszik, amikor megéhezik, mivel más a bioritmus, anyagcsere, stb.

Ezalól csak a hétvégi ebéd volt kivétel. De mostoháméknál kötelező volt együtt enni minden alkalommal, akkor is, ha én épp nem voltam éhes, vagy már egy órája éhen vesztem, de nem lehet, csak együtt. Szánalmas.

Egyébként:

- sok közös program, amit élvezünk

- nevetés

- ésszerű szabályok, és büntetések

- nem szekálni a tanulással a feleslegesnél jobban

De a tieid nem tökéletes, messze nem. És aki nem szeret kertészkedni, vagy állattal foglalkozni? Az tegye szájhúzásból, mert anyám megparancsolta? Látszik, hogy nincs családod, sem gyereked :)

Ja, és minek sport, meg minden szar pláne kiskortól?

Persze, ha szereti, csinálja (és AZT, AMIT szeretne), de osk esetben nyűg az egész, és a SZÜLŐ akarja, mert... holott semmi értelme, a gyerek csak megutálja az egészet.

Amiket te leírtál, az nekem szenvedés lenne, és lelépnék, amint tudnék.

Nekem az a tökéletes család, amiben élek. A párom az első randinkon megígérte, hogy örökké együtt leszünk, és most, évek múlva is ugyanúgy hiszünk ebben. Soha sem veszekedtünk még, azóta sem,hogy gyerekünk van.

Nekem ez az egyik, ami nagyon fontos, a csend és békesség. És nagyon oda is figyelünk rá, hogy mindent szépen megbeszéljünk, semmiből ne legyen konfliktus, sértődés. Még akkor érezném idillibbnek az életünket, ha megérkezne a következő gyermekünk is.

Ez egyébként nagy mértben kihat az életemre, munkahelyen pl így könnyen tudom mellőzni a stresszt, mindig megkapom, hogy ki vagyok virulva. Amiket felsoroltál, nekem nem szükséges a többsége. Bár a gyerek sportol az apjával, akkor is elégedett lennék, ha abbahagyná, mert mást szeretne. Igazán nem kívánok többet annál, amim van.

"Hallok néha ilyeneket hogy muszáj sprotolnia, zenélnie, kitűnő bizonyítványt szereznie,stb. Ezzel pont a gyerekkorát veszik el, valamint fölösleges stresszel terhelik a gyereket"

Tesóimmal kicsi korunk óta járunk zene és nyelv órákra. Sportolunk is. Köszönjük szépen van életünk. Nem is akármilyen. Mi nem csak makogni tudunk idegennyelven, hanem rendesen beszélgetni is. Sokat utazunk és nagy hasznát vesszük, hogy minimális akcentussal beszélünk nyelveket. Pénzt is kerestem már vele. A zene órának is volt haszna. Mégpedig a jobb hallás. Igen sokat fejlődött. Nem okoz számomra nehézséget kihallani pl a francia / koreai / kínai hangokat, amik mások számára egyformák. Javult a kézügyességem, kitartóbb és türelmesebb lettem. A sport révén pedig nem egy kövér disznó vagyok, hanem egészséges és jó kondiban lévő. És kitűnő is vagyok. Mindigis az voltam. Magam miatt. Én igyekszek a képességeimhez mérten a legjobban teljesíteni. Miért legyen jó a közepes, ha tudom, hogy képes vagyok az ötösre ? Bezzeg, ha egy orvos teljesítménye lenne elégséges, akkor az anyukák nem győznének írni panasz történeteket a netre. Mégis ki tanította az ilyen orvosnak, hogy elég a minimum ? A szüleik.

Vannak kisállataink, sokat kirándulunk, más kultúrákkal ismerkedünk. Nagyon érdekelne, hogy miért nincs életünk egyesek szerint. Ha az élet a rendszeres kocsmában / diszkóban vedelést jelenti, akkor inkább ne legyen életem. Szerintem egy jó könyv, szép helyre utazás, evezés a haverokkal többet ér. Aki akarja, annak mindenre jut ideje.

Nekem ebből a felsorolásból az a szemlélet jön le, hogy a gyerek alapból

- tévéfüggő

- manipulatív

- párkapcsolatromboló tényező, híján mindenféle érdeklődésnek, saját gondolatnak, akinek minden percét ki kell tölteni a szülők által helyesnek gondolt tevékenységekkel, és szigorúan leszabályozni minden egyes napját, ha véletlenül mégis marad valamicske önálló akarata. Így egy jól idomított bábut lehet nevelni, akinek felnövekedvén egyetlen önálló gondolata nincs, saját véleményről nem is beszélve, kizárólag az idomárai, akarom mondani szülei világképét és cselekedeteit tartja helyesnek, azt viszont mindenek felett álló tökéletességnek tekinti. Ebből a korlátoltságból fakad, hogy azt, ami egy kicsit is eltér ettől, még értelmezni sem tudja.

Te ennek az iskolapéldája vagy, kérdező.:-)