Hogyan maradhat meg biztosan a béke?
Nem tudom, hogy vezessem be, belevágok a sűrűjébe:
Hamarosan szükésgessé válik, hogy a gyerekemmel hazaköltözzek a szülői házba egy időre. (pár hónapra).
Természetesen nem ingyen, nagyjából 100-120 ezer ftot beleadnék a közösbe minden hónapban. Nyilván nekem kell és a gyereknek alkalmazkodni sok dologban, mindenben. Ez tény. Nekem evvel semmi problémám nincs. Besegítek a háztartásba, teljesen egyértelmü, hogy nem egész nap pihenek, ülök, hanem funkcionálok, ahogy teszem azt most itthon is.
Eleinte, mikor felhozódott ez a téma, akkor nagyon lelkes volt anyukám, már beo is osztotta melyikünk melyik napon főz, vásárol be, stb. aztán ahogy telik az idő, mindig azt érzem a szavaiból, hogy mintha "b" megoldást keresne...
Mi lenne, ha... mi lenne ha... Amikor beszélek vele, hogy nyugodtan mondja meg, ha zavarnánk, nem probléma, megoldjuk máshogy, akkor nekemáll, kiakad, hogy én miféle hülyeséget beszélek, meg elkezdi darálni, hogy én rémeket látok... stb.
Hiába, én tényleg azt érzem, hogy olyan, mintha "zavarnánk" őt. Apuval is beszéltem erről, nagy nehezen elmondta, hogy neki is van kétsége a békét illetően.
Anyám évek óta otthon van egyedül, nem dolgozik, nagyon rossz természete van, tipikusan az, aki mindig megmondja a tutit, mert ő jobban tud mindent. Apuval nagyon megromlott a kapcsolatuk, több a vita, mint a békés időszak. Nem egyszer hazugságon is kaptuk már őt, amit persze letagad. Olykor előfordult, hogy elmondott reggel valamit, amiből délutánra már teljesen más lett.
Ha ezt szóvá tettük, akkor le voltunk oltva, hogy mi tévedtünk (akár apu, én vagy párom).
Ezer és egy lehetőséget végigzonogoráztunk a párommal, hogy mi más lehetőség lenne, de egyelőre ez van. Ez lenne a legkézenfekvőbb dolog. (ő külföldön kapott munkát, és pár hónapot a biztonság kedvéért egyedül próbál meg, aztán mennénk mi is utána).
Párom megért teljesen és támogat, annyit kér, hogy pár hónapot próbáljam megtartani a normál hangulatot, mert utána már nem kell ott lennünk.
Ez így szuper, de tudom, hogy ez a hangulat fenntartás nem csak rajtam múlik.
Van megoldás? Mit tehetnék?
Azt nem írtam, hogy jelenleg egy ismerősünknél vagyunk albérletben, de úgy jött ki a lépés nekik is, hogy eladják ezt a lakást. Persze nem sürgetnek minket, hogy menjünk, de megemlítették.
Amúgy még annyi, hogy anyukám nagyon jó nagyszülő szeretem, de a természete az katasztrófa. :(
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Ha apukáddal sincs békességben, akkor veled sem lesz.
Legföljebb összeszorított foggal nyelsz pár hónapig, és akkor látványos konfliktus nem nagyon lesz.
Párodat nem értem, ő miért problémázik azon, hogy te a saját anyukáddal hogyan jössz ki?
Legyen B-tervetek arra az esetre, ha párodnak nem jön be a külföldi munka.
Van B terv, evvel a részével nincs gond.
ő azért félt, mert ismeri a helyzetet és tudja, hogynincs könnyű természete, nem akarja, hogy konfliktus legyen.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!