Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Rossz ember vagyok, ha nem...

Rossz ember vagyok, ha nem szeretem a szüleim?

Figyelt kérdés

Úgy tűnik, hogy körülöttem mindenki jó kapcsolatot ápol velük, de én ezt nem tudom átérezni.


Nagyjából egy éve azon kaptam magam, hogy ha a szüleim lépteit hallom közeledni, önkéntelenül azt mantrázom magamban, hogy "kérlek ne gyere ide". Sosem tudom, hogy édesanyám mikor fog kiabálásban kitörni. Próbálok nem okot adni rá, de néha nem sikerül és volt, hogy azért is összevert, mert véletlenül nem vettem fel a telefont, vagy mert túl halkan köszöntem a szomszédnak. Mikor a több éve tartó klinikai depresszióm egy öngyilkossági kíséretben, majd később önbántalmazásban csúcsosodott ki, a szüleim extrán megbüntettek, mert szerintük mindezt zsarolásból csináltam. Gyakran hallottam, hogy önző vagyok, nem érdemlem meg a barátaim, vagy hogy csak simán egy k***rva vagyok, de volt, hogy azért is kiabált velem édesanyám, mert nem akartam elveszteni a szüzességem általános iskolás koromban. Most 18 éves vagyok és még mindig pánikba esek a szex gondolatától. Pár hete kezdtem azon gondolkodni, hogy miért is lehet ez és akkor eszembe jutott, hogy mikor 13 éves voltam, büntetés képpen többször is ott kellett lennem a szüleim mellett miközben szexeltek, később pedig a saját ágyamban is csinálták, hogy "megbotránkoztassanak". Viccesnek tartották.


Tudom, hogy ez nem visz előre, de még mindig dühöt érzek ha erre gondolok.


Persze nyilván én sem vagyok egy tökéletes ember; lusta vagyok, nem beszélek sokat és kapok rossz jegyeket, de a mai napig nem tudom szeretni a szüleim azután, ahogy viselkedtek/viselkednek velem.


Jól esett ezt elmondani valahol...


Szerintetek az embernek mindenképp szeretnie kell azt, aki világra hozta vagy opció a "nem"? Rossz ember az, aki nem szereti a saját anyját vagy apját? Nem akarok rossz ember lenni...



2017. jún. 22. 18:34
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:

Teljesen normális érzés hogy szorong a szüleidtől.

Kaptál tőlük sok jót, így bűntudatod van, mert nem szereted őket. De valójában OKKAL van gondod velük.

Nagyon jó lenne, ha felkeresnéd az iskolapszichológust (ha még középiskolás vagy), kortárs segítőcsoportot (ha egyetemista vagy) vagy kisírnád az ősöknél, hogy írassanak be pszichodrámára. Fel kéne dolgozni ezeket a gyerekkori szorongásokat, mert kihat majd a későbbi párkapcsolatodra, életedre.

A klinikai depresszió kezelésekor csak gyógyszert kaptál, vagy feldolgoztátok ezeket a lelki sérüléseket is? Mindenképp keress szakembert, mert most még kisimíthatók ezek a gondok, de 5-10 év múlva már csak nagyon drága terápiával.

2017. jún. 24. 01:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:

Köszönöm a támogatást. :)

Nem kaptam gyógyszert, mert a szüleim nem akarták és a depresszióm nem volt olyan szinten, hogy a pszichiáteremnek köteleznie kellett volna őket.

Gyermekpszichiátrián töltöttem nagyjából egy hónapot és később is jártam pszichológushoz, de nem beszéltem ezekről. Pár héttel ezelőttig majdhogynem amnézia-szeru vakfolt volt ez az emlék, amig el nem mondtam pár közeli barátomnak. Csak azóta tűnik... valósnak.

2017. jún. 25. 02:51
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!