Akik fiatalon vállaltak gyereket! A szüleitek mit szóltak hozzá?
Leginkább a 20-25 közötti korosztály érdekelne.
Tudom, hogy senki nem a szüleinek szül, de úgy gondolom, hogy egy egészséges családban azért igenis számít a leendő nagyszülők véleménye, reakciója, persze kulturált formában előadva. Én 20 éves vagyok és a párommal babát tervezünk pár hónapja de nem beszéltünk még róla senkinek. Eddig még nem sikerült de gondolkozunk rajta, hogy hogyan is mondjuk majd el a szüleimnek ha sikerülni fog. Az ő szülei már szeretnének unokát, gyakran mondogatják nekünk, szóval nekik egyszerű lesz elmondani és egyértelmű lesz, hogy hogyan fognak reagálni. Az én szüleim nem mondják azt se, hogy szeretnének már unokát de azt se, hogy nem szeretnének és nem tudom, hogy hogyan reagálnának rá. Nekem kissé furcsa lenne őket elképzelni nagymama és nagypapa szerepben, hiszen olyan fiatalok mindketten. Anyukám 42, apukám 45 éves.
Kíváncsi lennék, hogy a ti szüleitek vagy ismerősötök szülei hogy reagált és hogyan alakult utána a szülő-gyermek kapcsolat. Nem azért mert függök tőlük, csupán kíváncsi vagyok, hogy általában milyenek az arányok! :)
Én bevallom, nagyon nem örülnék, ha a 23 éves fiam beállítana azzal, hogy apuka lesz.
Nem azért fizetem az egyetemét (orvosnak tanul), meg a külföldi utakat, hogy mindent feldobjon egy liba miatt, aki azt hiszi, hogy mekkora flanc egy doki apuka, de azt nem veszi figyelembe, hogy még semmije nincs, nagyon sok munka és tanulás van még előtte, sokat kell güriznie, ráadásul fiatal még, úgyhogy élnie.
Egy karriert fel kell építeni, nem terem magától hipp-hopp.
Nem akarom, hogy a fiam azért ne tudjon pl. külföldön érvényesülni (ha akar), vagy bármi, mert egy 20 éves lányka visszafogja egy gyerekkel. Persze, együtt is kiköltözhetnek, csak aki 20 évesen babázik, az nem valószínű, hogy tud egy idegen országban érvényesülni és ügyeket intézni, amíg a férje dolgozik. (Tisztelet a kivételnek).
Persze pár év után, meg otthagyná a fiamat, mert hogy nem foglalkozik velük annyit, amennyit ő szeretné.
Erre a válaszom: Persze, hogy nem. Karriert épít, hogy majd a jövőbeni családját el tudja tartani!
Szerintem mindenki élje ki magát, próbálja ki magát sok mindenben, és amikor már lenyugodott és el tud(nak) tartani egy családot, akkor lehet gyerekeken gondolkodni.
54%-os jó nagy proli környezetben nevelkedhetett, ha egymás szüleit szólták le és/vagy szégyellték.
Engem édesanyám 40 évesen szólt, 2. baba voltam már, és képzeld soha senki egy rossz szót nem szólt hozzám ez miatt. Pedig ismertem én is pár IQ nukut, de ezek szerint a te közeged mindent visz :) Gratulálok hozzá.
A szülők korával felvágni meg igen is óvoda szint. Hihetetlen hogy itt egyesek ezen vitáznak.
Megint kezd más irányba fordulni a kérdés. Megkérhetlek titeket, hogy ezentúl ne az legyen a téma, hogy én fiatal vagyok, éretlen vagyok, nem való nekem gyerek, hanem a kérdésre kapjak választ? Rengetegszer megkaptam, hogy fiatal vagyok gyerekvállaláshoz, már minden apró részlettel tisztában vagyok. Mitől másabb ha 30 évesen egy 4 éves kapcsolatba vállalnék gyereket? Semmi. Ha neadjisten egyedül is maradnék, fiatalon könnyebben újrakezdhetném talán. De nem erre kell alapozni. Szép is lenne ha mindenki erre alapozna. Ismerem magam, tudom milyen vagyok. Azt is tudom, hogy a párom milyen. És mint mondtam, nem a hasunkra ütöttünk és úgy kezdtünk el próbálkozni. Sok dolgot megbeszéltünk már.
Szóval a továbbiakban szeretnélek megkérni titeket, hogy a kérdésben leírtakra válaszoljatok, ha lehet. Vitatkozni pedig privátban :P
?
Ezt hogy érted? Nem mindegy, hogy valaki tervezi vagy "csak úgy" megtörténik. Óriási a különbség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!