Ha a szüleitek az összes megtakarításukat a testvéreteknek adnák akkor mit tennétek?

Nos ha volt pénzük, de mindet nekiadták a tesónak, akkor megmondanám, hogy tőle kérjenek én meg nem adnék egy fillért se. Balekot csak abból lehet csinálni aki hagyja magát.

De esetleg nem lehet, hogy a tesó tényleg beteg? Csak mivel nem jó a viszony nem kötötte az orrodra? Azért ennek szerintem jár utána mielőtt hamar ítélsz. Sose lehet tudni.

Mondanám nekik, hogy a tesótól kérjenek, kölcsönkenyér visszajár. De ez csak abban az esetben igaz, ha téged nem támogattak máshogy.

pl: náluk lakhatsz, egyetemre járhattál, nem kell/kellett belefizetned a rezsibe stb-és a tesódnak ezek nem voltak adottak ugyan úgy mint neked.

Nálunk hasonló volt a szitu.

A semmirekellő öcsémnek adta anya a megtakarított pénzét, aki aztán elbulizta meg elcsajozta és akkor hívta már csak, amikor a pénz fenekére vert, hogy háát kéne még. Utána persze én ápoltam anya lelkét, meg tőlünk kért kölcsön, míg öcsém úgy járkált a házban, mint egy úr.

Én megértem a nagy szülői szeretetet, de tényleg durva, hogy itt is meg máshonnan is azt hallom-olvasom, meg ugye nálunk is az van, hogy ha van két tesó, az egyik kb meg van tartva "baleknak", meg tőle mindent elvárnak, a másik meg hát ő olyan lett amilyen, mindegy őt szeressük jobban.

Én most azt csináltam, egy ideje: ritkítom a látogatásaimat, a telefonbeszélgetéseket, támaszkodjon csak öcsémre, így meglátja milyen amikor nincsen ott a balek. Tedd te is ezt, tudom, hogy beleszakad az ember szíve, de nem ihatjuk meg a levét a dolgoknak, míg a semmirekellő tesóka dőzsölget.

Tehát évek óta havi 100k -val tömöd a zsebüket - ugye nagyanyád pénze - plusz csomagokat küldesz és még elvárnának további segítséget.

Hát te egy emeletes balfék vagy.

Anyum öccse kb. ugyanaz.

Ráíratták a szülők a 3 szobás full berendezett lakást, plusz még a vidéki ház + földek, gyümölcsösök, erdő fele is őt illeti meg. Sajnos világ életében egy elkényeztetett, munkakerülő, életképtelen semmirekellő alak volt. Mindig mindent megcsináltak helyette, mert hát jaj szegény ,,beteg".

Annyi baja van, hogy rossz a szeme, de ez is nevetséges, hisz szemüveggel lát rendesen. Emiatt leszázalékolást, mindent elintéztek neki anno, nehogy dolgoznia kelljen. Egész nap fekszik, most már megvan vagy 150 kiló, sajnos borzalmas lusta, még fürdeni is ,,elfelejt", mert minek az, elég heti 1x. Gondolhatjátok, nyáron az a nagy háj... Na mindegy.

Már csak mamám él, sajnos. A ,,mama pici fia" pedig szent és sérthetetlen, akármit csinál, vagy épp pont hogy nem csinál, nem tud olyan dolog történni, hogy ne az ő pártját fogja. :(

Mégis, ha valami gebasz van, anyum és én (a lánya), illetve a mi családunk az, aki mozgósítja magát.