Mit tehetnék, hogy a fiamnak legyen élete?

Jézusom.... Kedves előző válaszolók, titeket nem buktattak meg szövegértésből? És ha igen, akkor miért vagytok ezen az oldalon, ha a kérdés lényegét sem bírjátok felfogni?

A kérdezőnek nem az a baja, hogy a fiát érdekli az informatika, hanem az, hogy nincsenek barátai, ki van közösítve és csúfolják az iskolában, és ahelyett, hogy próbálna ez ellen tenni, inkább csak elbújik a szobájába a gép elé. Ez nem egészséges hozzáállás se egy gyerektől, se egy felnőttől!

Első sorban azt kéne kideríteni, hogy a társai miért közösítik ki, illetve, hogy mennyire súlyos ez a kiközösítés, csúfolás dolog. Mert az nem tesz jót a gyereknek, ha évekig van összezárva olyanokkal, akik napi v. heti szinten bántják őt. A mentális egészsége tönkre fog menni, ha még eddig nem ment tönkre. Amennyiben úgy ítéled meg, kérdező, hogy egy iskolaváltás jót tenne a fiadnak, akkor jobb lenne átíratni másik suliba, ahol tiszta lappal indulhat, és van esélye barátokat szerezni.

Viszont mindemellett azt is ki kell deríteni, hogy miért nem szeretik a többiek, pl. túl csöndes, visszahúzódó, nem jók a kommunikációs képességei vagy direkt ő kerüli a többieket, vagy túl okos, jó tanuló, irigyek rá, vagy mondjuk gyakran ugyanabban a ruhában jár, és emiatt azt hiszik igénytelen, vagy akármi. Számtalan oka lehet, amiért nem tud beilleszkedni, nem is feltétlenül kell, hogy súlyos okról legyen szó. Mert ha megvan a probléma oka, akkor azon kéne változtatni kicsit. Ehhez viszont lehet, hogy szakember segítségére lesz szükség.

Mindenesetre először a fiúval kell beszélni, hogy ő hogy érzi magát a jelenlegi helyzetben és szeretne-e változást. Mert akarata ellenére nem jó ötlet semmire kényszeríteni, még segítő szándékkal sem. Beszélgetni kell vele, akár többször is, biztosítani róla, hogy te támogatod, segítesz neki bármiben, ha kell, aztán ráhagyni a döntést.

31N

Biztos van, ami ezen kívül is érdekli, csak adni kell választási lehetőségeket.

Fiamnál ez a néptánc lett és az amerikai foci.

Előbbi azért jó, mert itt sok fiatal jár, több a lány, mint a fiú, és összetartó, "bulizós" közösség. Még azok is együtt járnak bálba, akik 30 fölött vannak, és családos emberek. Sőt, nem ritka, hogy a tánccsoporton belül szövődnek szerelmek.

Mennek fellépni országszerte, de évente pár alkalommal külföldre is, illetve idén Erdélyben lesz egy 10 napos "edzőtábor".

Az amerikai focit először elkezdte nézni, aztán pedzegette, hogy kipróbálná. Van egy csapat a közelben, először beszéltem az edzővel, mert voltak kételyeim, hogy egy ilyen vékony, gyengébb fizikumú fiút mennyire fognak elgyúrni a pályán. Illetve nem olcsó. :( De végül is sikerült meggyőzni, hogy érdemes kipróbálni.

Az edző elég rendesen összefogja őket, piszkálódás vagy kiközösítés nincs, és elég "menőnek" számítanak a városban a srácok, legalábbis is feltűnően sok tinilány van a meccseken. ;)

De az is jó lehet első lépésként, ha infó szakkörre járhat, vagy keresel neki nyárra valami tábort, ahol hasonló érdeklődésű srácokkal haverkodhat. Vagy zavard rá a netre, hogy x összeget tudtok rászánni, nézze meg, hogy milyen tábor van, ami érdekli, és belefér a keretbe. Lehet, hogy kiderül, hogy szívesen lovagolna, vagy kipróbálna egy katonai kiképzést.

Így néz ki kamaszkorban egy gazdag.

A lányokon elég, ha később gondolkodik, addig sem kell a bánatait hallgatnod.

Mondjuk szerintem érdemes lenne megvizsgálni a háttér okokat és annak megfelelően próbálkozni.

Én például világ életemben ronda gyerek voltam, felnőttként is az vagyok, de egyszerűen undorodva nézem a régi fotókat.

Nagy elálló fülek, szemüveg, hófehér, anyajegyes bőr, hízni sem tudtam voltam vagy 40 kiló, össze-vissza álló kapa fogaim voltak. Még a hajam is olyan volt amiből nem lehetett semmi jó frizurát kihozni, komolyan a fodrász is mondta hogy "hát ilyen hajat még nem is láttam" :D Gyakorlatilag olyan voltam mint egy kis szörnyszülött.

Ezek után persze hogy otthon ülős voltam, és minél jobban próbáltak belekényszeríteni az ismerkedésbe annál több rossz tapasztalat és csalódás ért. Manapság is mindig kérdezik hogy mikor lesz már barátnőm, feleségem, de egyszerűen nem értik meg, hogy az én külsőmmel a kutyának sem kellek és beleuntam abba hogy 10-ből 10-en visszautasítanak.

15 éves vagyok és én is elég zárkózott vagyok, nem érdekelnek a bulik ahová az osztálytársaim mennek, nem volt még barátom, sokat vagyok itthon ahelyett, hogy elmennék valahova. A szüleim meg a testvéreim is nagyon eljárósak voltak kamaszkorukban, szóval naponta megkapom kb., hogy mennyire "antiszoc vagyok..."

De attól még vannak barátaim, és vannak dolgok, amik boldoggá tesznek. Nem minden kamasz életcélja, hogy bulikba járjon, pasizzon/csajozzon.

15/L

Arra figyelj, hogy ne legyél vele erőszakos és ha látod, hogy zavarja hagyd békén. Mert egy nagyon jó élet áll előtte, de könnyen tönkre tudja tenni a szülő, ha helytelenül beleavatkozik.

Az aki kicsit is más, mint a többi azt ki is fogják közösíteni. Ha páva lenne meg hulla részeg meg nagyszájú akkor ő lenne az osztály sztárja az is biztos... No comment.

Átkerül majd főiskolába, vagy munkahelyre ahol mindenki olyan lesz, mint ő ott majd bőven szerez ismerősöket.

Egyébként az interneten biztos sokakkal beszél, nincs ő egyedül. Ma már bőven kielégíti a szociális élet nagy részét az internet, még ha furcsa is. És a világ egyre jobban erre halad, úgyhogy már nem meglepődni kell ezen hanem megismerni. Később meg a hozzá hasonlóakkal ismerkedni is fog, ha az általános (nem IT) iskolából kikerül egy IT helyre.

Szerelembe pedig ne avatkozzon bele a szülő semmiképp, azt csak a gyerek tudja neki ki tetszik és mikor. Na ez az amihez az égvilágon semmi köze a szülőnek, mert ahogy megszólal róla csak rontani tud.