Fiamnak az ö érdekében javasoltam egy alapmű, de erőszakos filmet aminek megnézése után súlyos problémák jelentkeztek nála, mit tehetnék az érdekében?

A helyzet eléggé megrázó nekem és apát próbaló feladatnak bizonyul... Azt tudnotok kell hogy a fiam (Aki 19 éves) igazi művészlélek, tucatnyi képe van és minden héten készít minimum 2 igen részletes és szép képet. Kedveli és szereti az alkotásokat. Ebből kiindulva azt javasoltam a fiamnak, hogy nézze meg az én kedvenc művészeti alkotasaim, a Sebhelyesarcút és Keresztapa I et. Miért? Mert komoly művészeti alkotások, elgondolkodtatóak és mély érzelmek vannak benne, továbbá (gondoltam) segíthet neki megérteni ezt a világot és élmény lesz szamara.

A következő megdöbbentő következményei lettek: erőszakosan kezdett el viselkedni mindenkivel a családban, ordibálni kezdett, remegni, káromkodni és csapkodni. A film mondatait alkalmazza gyakran pl. "Van egy visszautasíthatatlan ajánlatom a számodra, ha nem fogadod el szétlövöm az agyad apa!", "Rohadtul szétverlek mint azt a hülye feleséget!" és hogy "W.f.n kulo neked b.zmeg!"

Teljesen öngól volt megnézetnem vele... Élmény helyett egy lelki terrornak fogta fel és (a reakcióiból ítélve) a film illúziója és a valóság összemosódott a szamara! Én azt hittem mar van olyan érett és idős hogy ilyesmi ne történjen meg, tévedtem. Úgyhogy a jövőhéten mar megy is pszichológushoz (a javaslatomra), mert amit művel a film óta az tarthatatlan és minősíthetetlen.

Próbalom megértetni vele hogy ez csak egy film volt, senki sem sérült vagy halt meg, a színészek nem jókedvükben káromkodtak és csapkodtak, illetve mindez csak a felszín a tartalom mellett, válasza "Jól van, menj a sorompó elé szétlövetni magad!" Sosem volt velem ilyen tiszteletlen!

A rajzai azóta... "Enyhén" megváltoztak. Tőle példanélküli módon lefejezett embereket ábrázol, illetve mostani, készülő képén egy végtelen lányt vernek szét a megterített asztal előtt szíjjal. (Ugye ez is Keresztapa beütés)

Nem tudom mit tegyek, de szégyenlem magam mint apa hogy fiamnak ekkora lelki fájdalmat okoztam, még ha nem is szándékosan, megrémít a helyzet és tegnap éjjel még sírtam is emiatt. (Pedig sírni 3 éve sírtam utoljára, maikor édesanyámat temették el) Mit tehetnék még a pszichológuson kívül?