Ti mit tennétek, ha tudnátok hogy a fiatok csalja a menyasszonyát?

Ja és nem merem elolvasni a többi valaszt mert tuti van egy csomó "nem szólnék bele mert rájuk tartozik."

Milyen anya az aki végig tudja állni mosolyogva a fia esküvőjét, gratulálni a menyasszonyának, annak tudataban, hogy az félrelép? Akinek ez természetes az ne csodálkozzon hogy a fia sem lett egy normális ember.

Két féle szitut tudnék elképzelni.

Ha a fiam valamiért egy alávaló mocskos tróger emberré nőné ki magàt és ezt úgy csinálná, meg mondanám neki vagy el mondja őszinte lesz vagy el dönti kit akar de ha egyik sem majd én el mondom. Ne vegye el egy másik embertől a boldogsághoz való jogát.

Ha pedig egy rendes becsületes jó lelkű fiú aki csak megbotlott akkor is le ülnék vele megkérdezném mi ez az egész és miért csinálja. Megpróbálnám meggyőzni hogy legyen őszinte, vállalja a felelősséget a tettei után.

Ebben az esetben nem biztos hogy szólnék a lánynak.

Bíznék abba hogy helyesen dönt.

Bár ha tovább csinálja mindkettőt akkor lehet hogy ahhh nem tudom ez annyira szar.

Sok mindentől függ amúgy hogyan cselekednék

A fiam a gyerekem nyilván, de akkor sem helyes!

Beszélnék vele, hogy tényleg olyan jó ötlet-e ez a hàzassàg? Ha szeretné, nem csalnà meg, ha nem szereti, ne vegye el, ne hàzasodjanak össze, mert tönkreteszi a sajàt és a làny èletèt is.

Megpróbàlnék segíteni a helyzeten, de értésére adnám, hogy ilyen aljas viselkedèst azèrt rendszerint igyekeznek az emberek elkerülni!

Én a fiamtól csak annyit kérdeznék, hogy ...

Szereti e a menyasszonyát?

Ha igen akkor miért csalja, ha nem, akkor miért akarja elvenni?

... és bár felnőtt ember, tehát nem szólhatok bele az életébe, de kérném, hogy még esküvő előtt tartson önvizsgálatot, hogy mit is akar tulajdonképpen, mennyire megalapozottak az érzései, mennyire gondolja komolyan a házasságot, mert abba nem fér bele a megcsalás.

Természetesen akárhogy is dönt, nem tagadnám ki, nem szakítanám meg vele a kapcsolatot, nem húznám deresre.