Hogyan találhatok magamnak valakit, aki az apám szerepét eljátszaná az életemben?
A konkrét kérdésem igazság szerint az lenne, hogy hogyan találhatok magamnak egy apát... A sajátomat évekkel ezelőtt elveszítettem, nem volt köztünk egyáltalán normális apa-fiú kapcsolat és úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne nekem, ha utólag bepótolná valaki ezt nekem.
Még az is jóval több lenne annál, hogy egyáltalán senki nem szeretett a fiaként. Tele vagyok kétségekkel, szorongással, félelemmel, rettegéssel és teljesen egyedül érzem magam, úgy érzem semmit nem tudok normálisan megcsinálni és ami borzasztóbb, hogy egyáltalán nem érzem magam igazi férfinak, mert nincs férfi példakép előttem, akiről példát vehetnék.
Elképzelhetetlenül elesettnek érzem magam és teljes mértékben fájdalommal tölt el, ha apákat látok a fiaikkal, hogy minőségi időt töltenek el. Rettenetesen fáj ez nekem, mert ez kontrasztot von a normális élet meg az én életem között és egyre jobban azt érzem, hogy jogom van ugyanazokra az élményekre, mint egy átlaggyereknek, akit szeret az apja.
Szükségem van egy apára, aki felnevel, férfit nevel belőlem, fiaként szeret, büszke rám, megdicsér, beszélget velem, meg tényleg úgy viselkedik velem, hogy a fia vagyok és ki is fejezi számomra, hogy fontos vagyok neki.
válasza:Most komolyan teljes mértékben fel vagyok dühödve ezeken a kommenteken. Leírom, hogy bajom van, problémám van és még belém mertek rúgni? Nem önsajnáltam magam, hanem SEGÍTSÉGET KÉRTEM! Igazán szégyellhetnétek magatokat (akik támadtatok, a többiek nem), hogy reflexből leanyáztok és belém rúgtok, egy sorstársatokba. Ha én láttam volna hasonlót, én felkaroltam volna és a gyerekemként szerettem volna, mert igenis az a célom, hogy jobb apa legyek, mint apám volt.
De emellett, hogy én állandóan adok mindenkinek és elfogyok, ki fog nekem adni? Ki fog rajtam segíteni, ha én mindig mindenkin segítek? Helytállok a párkapcsolatomban, küzdök azért, hogy munkám legyen és eközben önállóságért küzdök, de emellett mivel véges az erőm és iszonyatosan kevés, összeomlok, mert senki nincs aki támogasson.
Igazán nem én vagyok azért a hibás, mert egyáltalán nem ismerem a társadalmi normákat és hogy ilyen helyzetbe kerültem. Évek óta azon vagyok, hogy áttörjek és kitörjek ebből a sok sz rból ami körülvesz. De folyton oda lyukadok ki, hogy szeretethiányom van, hogy állandóan egyedül vagyok és hogy esélyem sincs megtanulni "emberül", ha nincs aki segít nekem és utat mutat nekem.
Egyáltalán nem azt kértem, hogy csináljátok meg helyettem, hanem segítséget kértem, mert egyedül nem megy! Azért vagyok agresszív most, mert teljes mértékben rosszul esett, ahogy csípőből hozzáálltatok páran a valós és jogos problémámhoz. Én nem vagyok ti, sőt egyáltalán nem vagyok olyan mint egy átlagember, a pszichoterápián le is diagnosztizálták, hogy sose voltam átlagos, mert más voltam. Ami nektek normális és automatikus, az nekem nagyon nehezen tanulható és mivel észre se vettem, hogy mit kellett volna megtanulnom, hogy lehetne tőlem elvárni, hogy normális életet éljek?
Azt mondjátok kapjam össze magam, de egyikőtök se mondta, hogy pontosan hogyan és konkrétan mit csináljak. Csak ujjal mutogattok és lehülyéztek.
Emellett igenis úgy vélem igazam van, hogy apát keresek, mert ha egy vitaminhiányos ember rosszul van, akkor igaz, hogy nem hozhatja vissza az időt, hogy az elejétől megadja a szükséges tápanyagokat, de ha onnantól megadja a szervezetének, akkor a hiánybetegsége is megszűnik. Ha egy ember akinek pénz kell és kap pénzt, akkor az anyagi gondjai megszűnnek. Ha egy éhes embernek enni adnak, jóllakik. Ugyanúgy a szomjas ember is azonnal oltja a szomját.
Attól, hogy ti ilyen összefüggésre nem jöttetek rá, meg máshogy látjátok a világot, nem jelenti azt, hogy hülye vagyok.
Ahogy mondtam, egy "fél-apai kapcsolat" amit maximum egy "pót-apa" tud nyújtani, az is jóval több számomra, mint ha egyáltalán nem lenne.
Összegezve a reakciómat - Nem anyázást és lehülyézést várok, hanem konkrét segítséget, hogy hogy a francba oldjam meg ezt a fájdalmas helyzetet. Az nekem nem mond semmit, hogy kapjam össze magam és fejezzem be az önsajnálatot.
válasza:"leírom, hogy bajom van, problémám van és még belém mertek rúgni? Nem önsajnáltam magam, hanem SEGÍTSÉGET KÉRTEM! Igazán szégyellhetnétek magatokat "
De sajnáltatod magad. Apát keresel, mert nem akarod a felnőtt lét felelősségét. Receptet meg nem várj hogyan, ugyanis az senkinek nincs, mind bukdácsolunk az életben, de legalább nem várjuk hogy valaki fogja a kezünket, és vezessen. Ami persze rohadt kényelmes lenne , de ez nem igy működik. Mi az hogy adsz és adsz, egyszer meg elfogysz? Ezt a marhaságot. Nem kell mindenkinek adni, mert a tutujgatással senkin sem segítesz. A sebeket nem cirógatni, meg nyalogatni kell, hanem felnyitni, kitisztítani, és összevarrni. Ehhez kellne a pszichológus neked, hogy helyre tegye a lelki sebeidet. De ő sem fogja megoldani HELYETTED a dolgokat. Márpedig te ezt várod, hogy valaki megmondja neked a tutit, amitől könnyű lesz az életed. De ezt senkitől sem fogod megkapni.
És hogy hogyan kezd hozzá? Növessz gerincet hapsikám, ahogy sok más ember is. Ne játszd a sértődött gyereket, ne mutogass már felnőtt fejjel még mindig apádra, ne okold őt, nem az ő döntései határozzák meg az életed.
válasza: válasza:Én is apa nélkül nőttem fel 24 vagyok, elméletben van apám, de még kicsi voltam mikor elváltak azóta iszik, talán mintha mostanában már nem inna, de nem is ez lényeg. Együtt él egy nővel aki betegesen féltékeny. Ha azt mondom az elmúlt 20 évben összeadva 12 órát voltunk négyszemközt sokat mondtam. Félévente felhív, bár semmit nem tudunk egymásnak mondani, vagy ugyanilyen ritkán nagyanyámnál véletlen összefutunk 5 percet de neki lépnie kell rögtön, szóval csupán annyival vagyok beljebb mint te, hogy nekem éppen még létezik. Én anyás voltam, ő is ugyanez a sztori csak ő még gátlástalanabbul hagyott ott hirtelen egyik reggelre mikor 13 voltam. Azóta tudok róla, de csak ki akarna használni, mert a legminimálisabb erőfeszítést vagy felelősséget sem tudja vállalni még saját magáért sem, mert egy totális álomvilágban él, amiben folyamatosan megmagyarázza a megmagyarázhatatlant is. Ennyit magamról dióhéjban.
Lényeg a lényeg: 28 évesen már apaérett korban vagy, és el kell döntened, hogy te mit fogsz majd továbbadni a gyerekednek. Nyalogatni fogod majd mellette is a sebeidet, vagy felépíted magadat olyannak, amilyen példát szeretnél majd átadni? Szeretnél-e hiteles ember lenni a párod, gyermeked és önmagad előtt, vagy elfogadod azokat a jellembeli hibákat amit apád rád hagyott?
Nekem férfinak lenni azt jelenti, elfogadod, hogy a mindennapok és az élet egyaránt tartogat jó és rossz dolgokat. Te beleteszel maximális energiát a dolgaidba, és annak eredményét bármi is az, elfogadod. Bármikor tükröt tarthatnak eléd, neked nem lesz szégyellni- vagy megbánnivalód mert akkor és ott az érzéseidnek megfelelően cselekedtél - A halálos ágyon már csak erre fogsz gondolni, és a legkínzóbb fájdalom az, ha nem tudsz elszámolni önmagadnak.
Tiszteled önmagad ennél fogva másokat is - minden szituációban világos kereteket szabsz. Az érzelmi intelligenciád fejlett: Képes vagy bocsánatot kérni ha hibázol, és nyíltan megfelelő módon kifejezni az érzéseidet adott helyzetben. Nem utolsó sorban, képes vagy egyedül is jól érezni magadat a bőrödben, és önbizalomra szert tenni a mindennapos megmérettetésekben elért sikerekkel, legyenek azok kicsik vagy nagyok!
Nem mondom hogy mindez könnyű, mert iszonyatosan nehéz, de jó hír, hogy csak rajtad áll és más ebbe nem szólhat bele. Tudom milyen érzés a sötét odúban kuporodva várni valamire. Sajnos túl sokáig vártam ott, és közben arra jöttem rá, hogy semmi nem fog eljönni a büdös életben sem magától. Nem fogok mentesülni semmi alól csak azért, mert én nem vagyok olyan szerencsés mint más. Ugyanazokkal az életbeli kihívásokkal kell szembenéznem, és tudod mit? Nem futamodok meg, sőt élvezem. Egyetemre jelentkeztem - félnótás voltam gimiben, még buktam is - de megtaláltam a szakmát amit szeretnék majd űzni, és nap mint nap jól érzem magam benne. Nem érzem magam ráutaltnak, hogy barátnőm legyen, aki majd anyáskodik fölöttem, mert nekem egy nő kell majd, akire felnézhetek, és én is férfi leszek mellette, akire ő viszont felnézhet majd. Hidd el nekem, csak ez számít!
Különben ha lett volna egy középszerű kapcsolatom apámmal, meg anyámmal valószínű nem sajátítok el magasabb szintű önimseretet és tudatlanul sodrottam volna az eltanult hibáimmal. Így viszont mindenkitől mentes vagyok, nincsenek rögzült idióta konfliktuskezelési mintáim, nincs férfiatlan férfimodel előttem -se női ami megint hibalehetőség - ezért én magam tudom megalkotni azt saját magamnak. Erre tekints te is egy nagyszerű lehetőségnek, amivel olyanná formálhatod a személyiséged, amilyen az ideális.
válasza: válasza:Még mindig én. Elolvasva a legutóbbi reakciódat.:
Ha nem változtatsz, az emberi kapcsolataidban is csak arra fogsz gondolni, hogy milyen rossz neked, mert hogy te...
egy sértődékeny infantilis energiaszívó vámpír leszel, aki önmaga önzőségét magyarázza. További rossz hír, hogyha ezt az apakeresési mizériát kötöd a karóhoz, a büdös életben nem leszel boldog. A felnőtt ember, ha érzelmileg nem nő fel, SOSEM tud boldog lenni. Mi nem tudjuk meg kivagy, úgyhogy kár makacskodni. Ezzel nem nekünk lesz rosszabb, kizárólag neked. Minden további a te döntésed.
válasza: válasza:Amúgy kezd el a problémáidat megoldani egyénileg! Hasznos képesség... tudod mi a probléma, akkor utánanézel, kigyűjtöd kutatsz és meglesz a megoldás.
Önismeret, önfejlesztés, érzelmi intelligenci, helyesqasszertív belső kommunikáció mindenképp hasznos lesz abban, amit szeretnél.
Nameg az Apajép hiányáról szóló könyv mi leheeet... Csernus rémlik, hogy ír róla pl A férfiben, meg társfüggőség kialakulásához is köze lehet, de nem emlékszem már
Ha apádnál jobb apa szeretnél lenni, akkor pedig mindenképp a rossz viselkedésmintáidat kell felismerned és felülírni azokat jóval. Így nem fogod továbbadni a rosszat.
És nézz utána meg menj el szakemberhez!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!