Mit gondoltok arról, ha egy anya babámnak és manócskámnak szólítja a 30 éves fiát?

Én is néha szólítom a fiaimat (26, 28 évesek) cicámnak, mert egyszerüen ez rajtukmaradt kis koruk óta és ha nem figyelek rá, akkor ez jön a számra, föleg, ha valami "szeretgetösebb" helyzet van.

Ebbe bármit is belemagyarázni fölösleges, egyszerüen egy szokás, ami igazán senkit nem zavar, és annyi stresszt nem ér, hogy erövel leszokjak róla. Csak annyit jelent, hogy szeretem öket.

Ez azoknak fájhat,akik nem kaptak szeretetet, becézgetést a szüleitõl.

pl. nekem fáj,hogy nem voltam imádott gyereke az anyámnak, mennyire jól esett volna,ha igy becézgetett mint babám stb.

Nagypapám 90 éves korában került öregek otthonába, a szobatársa pedig 60 körül volt.

Mindig úgy hívta, hogy "a fiú", mintha valami kisgyerek lenne, pedig ő is a nagyapám lehetett volna kb.

Azt, hogy aki 30 éves, az elmondhatja az anyjának, hogy ezt utálja és szólítsa a nevén. Vagy még kisfúnak érzi magát? Nem tartom valószínűnek, hogy nincs önálló véleménye, amit ne mondhatna meg, főleg a saját anyjának.

Az én anyám például imád fogdosni engem. Egyszer elmondtam neki, hogy utálom, ne tapogasson vagy fogdosson, kiráz tőle a hideg és ideges leszek tőle. Abbahagyta.

40+ vagyok