Mit csináljak, hogy szeressem az anyámat?

Azt hiszem hibás gyártmányú gyerek vagyok...

Nem tudom szeretni az anyámat. Egyszerűen...nem megy. És mindig látom h más gyerek milyen jól elvan az anyjával, anyáknapján milyen szívesen adja oda a virágcsokrot,jól elbeszélgetnek és nevetnek.

Nem tudom h bennem van-e a hiba vagy anyám szúrt-e el vlmit de hogy hibás gyártmány vagyok, az egyszer biztos.

Pár dolog arról aminek ebben szerepe lehetett:

-2-3.osztályos korom óta szinte mániákusan várom h betöltsem a 18-at és elmenjek...úgy akárhova ahol nincs anyám és élhetem a saját életem

-Nagyon sokszor gondolkozok rajta h megszökök

-Nem bízok anyámban (mióta azt mondta h bármikor elmehet külföldre úgy, h engem itthagy)

-Ha elmondok neki egy személyes dolgot (pl.ki a szerelmem)kinevet és közli h iszonyú választás és kritizálja

-Kb. úgy 9 éves voltam amikor ténylegesen ő kezdett nevelni (addig a mamám nevelt [azért ő mert 1. a szüleim állandóan dolgoztak 2.lelkiismeret-furdalása volt amiatt h apámat nem nevelte rendesen mert gyakran ivott és pasizott fiatal korában, nem nevelte igazán őt ezért úgy érezte jót tesz a lelkiismeretének ha más gyerekét "rabolja el" és neveli]) addig bár egy házban éltem a szüleimmel,ők állandóan dolgoztak és nem volt idejük rám, meg hát mint már említettem a mamám nevelt

-az előző ok miatt nem alakult ki kötődés és nem is ismertem meg őt magát (jellemét, múltját stb.)

-szereti hangoztatni h milyen tökéletes gyerek vagyok, mert ő azt szeretné h ilyen legyek

-azt akarja h antropológus legyek (én meg nem), az életemet olyannak akarja, amilyen az övé lehetett volna

-nem lehetnek előtte titkaim (persze vannak, csak azokról ő nem tud), vagy ha vannak, csak voltak mert kinyomozza őket

-betegesen sokszor tud bennem mindent kritizálni (a mosogatásom,hogy mit eszek, mit iszok, miért ennyit azokból)

-nem vágyom a társaságára vagy arra h elmondjam neki a napom

-lekezelően bánik velem

-MINGIG érezteti h én vagyok a gyerek, nincs jogom, nem számítok lényeges személynek, nem lehet véleményem

-ha veszekszünk csapkodja az ajtókat és nem áll velem szóba

-hiába mondom el neki a problémáim, hümmög és bólogat egy sort aztán elmondja az ő probéláit amire elvárja h figyeljek

-magamban csak a "cellám őre"-nek hívom

-nagyon szeretnék már nélküle élni egy saját életet amiben én is egy személynek számítok,nem csak "a gyerek"-nek :(

Köszönöm h végigolvastad!

13/L