Üdv mindenkinek! Mit tegyek ha úgy érzem hogy a páromnak fontosabb az első szülött gyermeke mint én és a kisbabánk?

Nem kell gyerekes férfival összejönni, ha nem bírod elviselni a gyerekét.

Pont.

Engem ezért nyomorított meg a mostohaanyám, mert apám lányaként halál féltékeny volt rám mindig. Undorító, ghec_i viselkedés.

Már bocs, a párod a jó apa ellenpéldája.

Én 14 vagyok, de ha nem járnék iskolába, és még a pofám is nagyobb lenne az IQ-mnál, akkor apám már rég félholtra vert volna. (Megjegyzem, idáig egyszer nem ütött meg).

A saját gyereked is végezheti így...

2 eve egyutt 14 ho baba

Na ez a problema ....

"... azt mondta a gyereknek hogy miattam mentek széjjel meg elég csúnya dolgokat mondott rólam miközben nem is ismer!"

Attól még, hogy a felesége nem ismer, még miattad mehettek szét!

Én sem ismertem a volt férjem qrváit, mégis miattuk váltunk el, tehát nem csodálom, hogy az asszonynál és a gyereknél nem örvendesz nagy népszerűségnek.

Ennyit erről!

2 éve vagy együtt egy pasival - nem vagytok házasok - de úgy kezdted a kapcsolatot, hogy teherbe estél és szültél egy gyereket, ahelyett, hogy adtál volna időt arra, hogy megismerjétek egymást, ezért most gyerekkel megtetézve boldogtalankodsz, egy olyan pasi mellett, aki jószerivel tojik rátok.

Borítékolom neked, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, ne reménykedj, mert főleg te vagy oda érte, nem ő érted!

A fia nevelése meg nem kizárólag az anyja privilégiuma, most ideje az apjának is a tettek mezejére lépni, aki pénzzel azt kompenzálja a gyereknél, hogy elhagyta őket.

Azt meg, hogy a fiú egy éve nem jár iskolába és ezt az iskola nem jelenti, nem hiszem.

És miért olyan természetes neked, hogy egy kamasz gyerek a mamához megy lakni? Csak azért, mert neked nem tetszik?

A mama már felnevelte a saját gyerekeit, most az apán lenne a sor, hogy férfiként, apaként foglalkozzon a fiával, neked meg az lenne a dolgod, hogy normális életet és otthont biztosíts ehhez!

Téged nem tudlak sajnálni, - edd meg amit főztél - egyedül ezt a szerencsétlen kamasz gyereket, akit még mindig MIATTAD dobálnak ide-oda.

Tipli. MOST.

Ez csak rosszabb lesz. Nehogy apuci kisfia még kárt tegyen a tesójában. Ha annyira borzalmas és kezelhetetlen kölyök, akkor nem zárnám ki a lehetőségét. És nem is várnám meg, hogy megtörténik-e vagy sem.

Nekem nem volt mostohaanyám, nem tudom ezt honnan veszed!

Egyéb hozzáfűznivalóm pedig nincs, azon kívül, hogy szakadj le a volt feleségről és az ócsárlásáról, mert azzal sem a férfinél, sem a gyerekénél nem viszed előbbre az ügyedet. A tiszteletet meg nem kikövetelni kell, hanem rászolgálni, de úgy tűnik, hogy neked ez nem megy.

Ezzel én kiszálltam, a véleményem nem változott, mindent elmondtam.

Tettél valamit azért, hogy tiszteljen? Ez nem jár, csak azért mert felnőtt vagy.

Azt írod, két éve ezzel küzdesz. És két éve vagytok együtt. Ennél többet nem is kellene írnom. :D Van egy -elég nagy- probléma a kapcsolatotokban, erre mi a megoldás? Ó hát persze, hogy egy gyerek!

De segítenek neked, mert én voltam ilyen helyzetben, kamaszként.

1. A gyereke az első. Ha tetszik, ha nem. Amióta a a szüleim elváltak, apámnak négy nője volt. Nos, ők nincsenek itt, de én igen.

2. Ezt a gyereket valószínűleg évek óta dobálják, azt gondolja, hogy senkinek sem kell. Egy gyerek nem lesz poénból problémás. Ennek a gyereknek komoly sérelmei, traumái vannak valószínűleg. Azt írod, hogy a te gyereked nem tehet semmiről. Miért, ez a gyerek miről tehet?

3. Nem kell a saját házadban vendégként élned, sőt hisztizni se kell. Kedves leszel hozzá, segítesz neki helyre jönni lelkileg, és megmutatod neki, hogy milyen egy család, mert a pároddal együtt a gyerekét is "magadhoz vetted". :) A szeretet hidd el csodákra képes, és az idő is. Foglalkozni kell azzal a gyerekkel, szeretni, törődni vele, hogy érezze, hogy valakinek számít.