A baba születése után megbékül? Mit tehetnék, hogy ne legyen ennyire a baba ellen?
34 hetes terhes vagyok.
Mindenki örül a babának, kivéve apukám...
Van már egy diplomám, de elkezdtem egy elég nehéz egyetemet, 2 félévem már megvolt a 10-ből, mikor terhes lettem. Nem akartam olyan anyuka lenni, aki az egy éves babát bébiszitterre, nagyszülőkre bízza és folyamatosan az iskolában van, vagy tanul otthon, ezért abbahagytam. Alapból nehéz szak, teljes embert igényel. Lehet majd levelezőn elvégzem, ha a lányunk 4-5 éves lesz, de addig nem szeretnék nagyobb projektbe kezdeni.
Apukám ezt nehezen fogadta, merthogy nem ezért taníttatott, fizette a különóráimat, a külföldi tanulmányaimat, hogy aztán félbehagyjak mindent a baba kedvéért... Mindenki mondta, hogy ez biztosan csak a kezdeti sokk, hiszen nem terveztünk babát a párommal, szóba sem került soha és apa még 23 éves létemre is úgy kezelt, mint egy kislányt.
Én is abban reménykedtem, hogy idővel megenyhül, de nem így lett. Ami azért is rossz, mert régen nagyon jó volt a kapcsolatunk, most meg örülök, ha 2-3 hetente beszélünk pár percet. Régen rengeteg volt a közös program, utazás, vagy akár egy gyors ebéd, ha már nem fért bele. Most ezek teljesen eltűntek, és érződik rajta a sértettség.
Végülis akkor apukád joggal érezheti úgy, hogy "hazudtál" neki, mert megígérted, hogy elvégzed azt az egyetemet. Azért tettem idézőjelbe, mert a valóságban ez csak a TE életed, a TE döntésed.
Szerintem el kéne menned hozzá egyszer egyedül, elmondani neki, hogy megérted őt, de nagyon bánt ez a helyzet. És hogy pár év múlva befejezed, amit elkezdtél.
Ha ekkor sem tudtok "kibékülni", akkor viszont meg kell neki mondani, hogy ennél többet jelenleg nem tudsz tenni, neki kell keresni, ha úgy érzi, hogy rendezni szeretné a kapcsolatot.
Őszintén? Nem hiszem, hogy ha szép szóra nem hallgat, az unoka meghatná, mert csak emlékeztetni fogja arra, hogy "átverted".
Hitelmentes lakás, autó 23 évesen??
Nyílván nem segített senki...
11-es, lehet tényleg érdemesebb lenne utoljára beszélni vele erről, mert még a terhességem elején volt szó arról, hogyan tovább. Ha pedig nem megy, tényleg feladom, és nem erőlködök tovább.s
Utolsó, nyilván segített a családom. De ez szerintem nem gond, ettől senki nem lesz kevesebb, vagy rosszabb emberileg. A szüleimet is ugyanígy segítették a nagyszüleim, mégis normális felnőtt lett belőlük.
Vagy pl. itt van az egyik barátnőm 29 éves, van már két gyerekük a férjével. Akartak egy harmadik babát, de kiderült, hogy ikrekkel terhes. Mindketten dolgoznak, vezető beosztásban, mégis kaptam a férje szüleitől egy nagyobb házat, ajándékként (a másik kicsi lett volna négy gyereknek).
Miért? Kihasználod apádat, kifizetteted vele a szórakozást, meg a pénze kell...
Ha van már egy diplomád, akkor okés, nem kötelező mégegy, de gondolom azt már a saját pénzedből fogod finanszírozni, vagy az önző apád perkálja ki esetleg?!
Mellesleg ne írd azt, hogy apád az önző, mikor minden szarságodat állta középsuiban is, meg a külföldi utadat. Ezek nekem minden, csak nem egy egoista apa dolgai.
Nem én mondtam neki, hogy fizessen bármit. Mikor mondtam, hogy beadtam a jelentkezést arra a szakra, ő mondta, hogy fizeti.
És szerintem kicsit jobban tudom, hogy milyen szinten önző a saját apám, ha már a szülei is azt mondják rá, hogy nála önzőbb, önimádóbb ember kevés van.
Utolsó, szöveget értelmezni tudsz?
Szerinted a nyelvvizsgákat ki tette le, ki szerzett diplomát?:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!