Mit nem értenek sokan azon, hogy egy huszonévesnek már illene külön élnie?

A párommal mi már egy ideje külön élünk, jól elvagyunk így, igaz drága, és sok áldozattal jár a saját lakás, de legalább a saját életünket éljük, beleszólás nélkül. Mint írtam, sok áldozattal jár, drága részen lakunk, 2 év alatt már közel 3 milliónk ráment az albérletre, plusz fél-1 millió már a bútorokra, most pedig saját lakást veszünk ezeknek sokszorosáért.

A testvéreink a szüleinknél élnek, ahogy az ő párjaik is (mármint mindenki külön, a saját mama hotelében), de a régi barátaink is ilyenek. Mindenki veri a mellét mindenre (nagyon megy sajnos a menőzés), drága autók, drága telefonok, rengeteg szórakozás, ivászat, drága hobbik...stb. Legutóbb azon buktam ki, mikor a testvérem párja, aki jól keres, de még közel 30 évesen is a szüleinél él (persze -mellékesen- bele egyik sem fizet az ottlakásba), szóval leszólt minket és az autóinkat, hogy ő olyat nem venne és húzogatta a száját. Ennek már többször hangott adott, mert nem német márkájú autóink vannak. Ugyanez a párom testvére is, német márkás autó, bár ő kicsit jobban visszafogja magát, de látszik rajta a végtelenül sznob viselkedés (párt is ezzel akar találni). Jól keresnek mind, de mi a végzettségünkből kifolyólag perpill is legalább dupláját keressük mindegyiküknél, illetve most indulgat be a vállalkozásunk, az előre leszervezett fix, külföldi megbízásokkal 1-2 éven belül szinte bármilyen autót megvehetünk majd. A helyzet csak annyi, hogy míg nekünk elmegy havi 150 a lakásra, meg havi 100 kajára, meg havi még 100 autókra, addig ők ezt lerendeztetik anyucival (jó, kocsira talán valamennyit ők is költenek, de ők közelebb dolgoznak és gyakran a szüleinkkel járnak ide-oda).

Mégis mi vagyunk lekezelve, mert "csak" 2,5 milliós autót vettünk, nem német márkát, és nem 5 millióért. Hát nekünk is lenne annyink, ha nem saját lakást vennénk és mama hotelban hízlalnánk a seggünket.

Hozzáteszem, 25-30 éves emberekről van szó, évek óta dolgoznak, valamelyiknek már gyereke is van, őt is a szülőkkel tartatja el. Csak könnyebb nekik minden fillért telefonokra meg szórakozásra költeni, mint önállósodni.

Ti az ilyen embereknek hogy vágnátok vissza? Ha ők leszólják az autóinkat, menőznek a luxus dolgaikkal (pl fél milliós eljegyzési gyűrű), miközben csak azért telik nekik, mert ők még nem önállóak? Vagy az idő úgyis megtanítja nekik?

Amúgy a kérdés azért ebbe a kategóriába került, mert ami a legjobban meglep, hogy a szüleink sem értik, mi a gond ezzel, miért vagyok én büszke arra, hogy a környezetünkből szinte egyedülállóként külön élünk. Nem értik, mi a baj azzal, ha a párom 27 éves testvére, bár a költözést tervezgeti, beletervezi azt is, hogy kaját továbbra is az anyjától visz, hogy nem tetszik, hogy az én testvérem miért nem ad bele gyerekestől a rezsibe, és hogy miért háborodok fel, ha leszólják a kocsimat, mert nem 3 évnyi fizetésemből vettem, amit anyucin spóroltam meg. Komolyan, miért nem értik?