Sokan miért viszik magukkal a gyereküket kulturális programokra mikor a gyerek halálra unja magát ott?

Ha unja is magát a gyerek, akkor is tanul, ugyanis valami csak-csak megmarad benne.

.

Sokan miért kényszerítik iskolába járni gyereküket, ahol nem csak unják magukat, hanem gyűlőlik is a sulit?

Valahol el kell kezdeni. Ha a mai gyerekeken múlna, ami ingereket kapnak, hát a 90%-a múzeumoöt, színházat életében csak kívülről látna, és egy hangya műveltebb lenne náluk. Nem azért viszik magukkal, mert anyu-apu múzeumot nézni akar, de nem tudják kinek lepasszolni, hanem hogy a gyerek ne legyen egy proli tuskó tanulatlan vki később, aki még a legalapabb dolgokra is bambán néz.

Az más kérdés, hogy ezt is lehet játszva, érdekesen és mértékkel csinálni - sokan itt szenvednek hiányt.

A legtöbb szülő ügyel arra, hogy a gyerek korának megfelelő programra vigye. Állatkert, várlátogatás, csodák palotája, gyerekeknek szánt színdarabok. Tökéletesek gyerekek számára és kulturális programnak számítanak.

Shakespeare darabon nem láttam még 5 évest és festménykiállításon sem láttam duzzogó gyereket.

Továbbá a gyerek habitusától függ, hogy mit tart érdekesnek. Engem el lehetett vinni festménykiállításra és balett előadásra is, mégsem haltam bele az unalomba.

Miből gondolod, hogy van kire hagyni a gyereket?

A szüleimnek pl. sose volt ilyen segítségük, mert a rokonság (beleértve a nagyszülőket is) messze él, bébiszitterre meg nem telt. A nyarakat töltöttem gyerekkoromban az anyai nagyszüleimnél, nagymamám kántor, és sokszor ő sem tudott rábízni másra, amikor neki menni kellett, így vitt magával esküvőkre, temetésekre, misékre (nem csak vasárnap 1-szer).