Melyik a rosszabb? Ha egy gyerek elveszti az apját, vagy ha az apja elhagyja őt 15 éves korában?
Egy ismerősöm húzott ma fel azzal, hogy neki milyen rossz. Őt elhagyta az apja 15 éves korában. Majd mikor mondtam, hogy én 18 évesen vesztettem el őt, akkor rákontrázott, hogy hát az apja felé se nézett mióta elhagyta az anyját.
Dühös lettem, mert a szememben az sokkal rosszabb, ha meghal az, akit szerettél, és már többé az életben nincs esélyed arra, hogy újra láthasd.
Míg amikor elhagy az egyik szúlő, akkor tudod, hogy valahol boldogan él, ha nagyon látni akarod lehet rá esélyed, meg tudod őt keresni.
Ti mit gondoltok erről?
válasza: válasza:Ez egyénfüggő dolog. Nem lehet eldönteni.
Az ismerősödnek azt kell feldolgoznia, hogy a saját apja elárulta. Beszélhetnének bármelyik pillanatban, de az édesapja aki 15 évig vele volt többé már nem kíváncsi rá. Lényegében az ő apja is halott, csak közben ott a tudat, hogy igazából vígan él valaki mással, csak ő vált teherré számára, eldobták, mint valami szemetet. Állandó gyötrődés, hogy mit csinálhatott rosszul amiért így alakult a dolog.
Másrészről ott vagy te akinek még a lehetősége sincsen meg, hogy újra beszéljen az apjával. Ez olyan dolog ami többnyire nem rajtunk múlik, de ettől még ezt sem könnyű feldolgozni, hiszen 18 évig veled volt.
válasza:Mindkettő szar, de szerintem annak, akit elhagynak rosszabb. Azzal a tudattal élni, hogy apádnak nem kellettél, mással, máshol boldog, nélküled, nem kíváncsi rád. Nincs kit apának szólíts, nincs akire felnézz.
Az, hogy meghal az apa, ugyanúgy rossz és sajnálatos, de azt feldolgozni könnyebb, mert a halál természetes dolog.
De nem kéne egymásra licitálni ebben.
válasza:"Az, hogy meghal az apa, ugyanúgy rossz és sajnálatos, de azt feldolgozni könnyebb, mert a halál természetes dolog. "
Ezt mondd el a gyerekeimnek, akik iskolás korukban vesztették el az imádott apjukat, aztán hallgasd végig, amit mondanak erre - ha egyáltalán válaszra méltatnak.
Abban egyetértek, hogy nem kéne ezen licitálni, nyilván mindenkinek a saját problémája a súlyos, mert azzal kell megküzdenie, nem máséval.
Szerintem sem kellene... én is ezen gondolkoztam, de mindettől függetlenül igen rosszul esett, hogy nem hogy annyit mondott volna, hogy sajnálom, inkább felül licitált, hogy neki rosszabb... mert nekem nem lehet rossz, mert nekem tök jó érzés, hogy csak magnón hallgathatom a hangját.
Ő beszélhet vele, max nem foglalkozik vele az apja. De ha önzetlen, akkor legalább tudja, hogy az apja boldog. Nekem még ez a tudat sincs meg. Hisz ki tudja mi van a halál után?
válasza:"De ha önzetlen, akkor legalább tudja, hogy az apja boldog."
Hát ez baromira vigasztaló annak, akinek az apja szarik a fejére (nem).
Szerintem túlpörgöd, egyszerűen kibeszéltétek, hogy egyikőtöknek sincs apja, elmondtad te is, ő is az okokat, itt igazából felesleges visszaigazolást várnod, hogy hú, de szar neked.
Kvázi ugyanabban a szituban vagytok: így vagy úgy, de egyikőtöknek sincs apja.
válasza:Mind kettő nagyon rossz de ember függő ki hogy reagál és assem mindegy , hogy milyen volt a kapcsolatuk.
Nekem 1 éve apám megmondta, hogy annyira utál , hogy nem bír elviselni, undorítonak tart, szégyel mindenki előtt stb stb stb. Aztán fogta magát és összepakolt... Nyílván sírtam és rossz volt de nemigazán érintett meg mivel sosem volt jó viszonyunk. Mindig mondogatta ezeket de akkor látszott a szemében a tiszta gyülölet.
válasza:Pszichológiailag az elhagyás a rosszabb, mert az az illető önkéntes döntése, választhatott volna mást is helyette, és egy gyereknek mindenképpen nehéz azt feldolgozni, hogy nem kell a szülőjének.
A halál esetében ez nem áll fenn (kivéve talán az öngyilkosságot).
De az is tény, hogy mindenkinek a maga baja a fájdalmas, és nincs értelme a licitálásnak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!