Hogy célravezető egy ilyen 6 éves gyereket kezelni? Tudom minden gyerek más, de félek ez csak rosszabb lesz?

Párom lánya 6 éves. 4 éve vagyok velük, az anyukája évek óta nem jelentkezik. Semmi baj nincs vele, teljesen normális, szófogadó kislány, nagyon jól kijövünk...mindaddig míg itthon van. Mivel ovi szünet van, máshogy nem tudjuk megoldani ezért sokat van a mamáéknál. Ott együtt lakik párom fél rokonsága, dédmama, dédtata, nagyszülők, párom testvérei...szóval sokan vannak. Szeret is a lány ott lenni, de ilyenkor eléggé elviselhetetlenné válik. Az egy dolog, hogy a rokonok nem szólnak rá szinte semmiért, a dédivel is csúnyán beszél pedig itthon ez egyáltalán nem szokás, nem is engedi meg magának de hiába mondom, hogy viselkedjen jól ha ott van egyszerűen annyit is ér amit mondok... Sokszor vagyok én is ott és olyankor mostanában velem szemben is szemtelenkedik és kezd teljesen flegmán beszélni és gonoszkodik sokszor velem, pedig soha nem adtam neki rá okot. Mindig sajátomként kezeltem, soha nem beszéltem vele csúnyán, vagy bántóan ő mégis mostanában csak félvállról tud válaszolni mindenkinek. Tegnap például elküldött, kb hogy mire várok miért nem indulok már haza. vagy sokszor direkt gonoszkodik, meg olyanokat mond, hogy az apja nem is szeret engem és még sorolhatnám. Pedig tényleg nem adok neki rá okot, ha itthon van akkor tündéri kislány. Tegnap az apjával elbeszélgettünk vele, úgy tűnt megértette...este megint elkezdett csúnyán beszélni a mamával...akkor elpattant az agyam és leordibáltam hogy mit képzel magáról, akkor elkezdett pityeregni, de fél óra múlva mintha semmi nem történt volna...Nem szeretek ordibálni, nem vagyok pártján az e fajta nevelésnek, de szépen hiába mondja az ember neki 100x...101x már felidegesít...Már mondtam a nagyszülőknek is hogy ne hagyják rá, állítsák a sarokba ha csúnyán beszél, de nem foglalkoznak vele. Szerintetek mi lehetne a megoldás? Vagy ez tök normális? Én már kifogytam az ötletekből? Vagy csak hagyjam rá hagy viselkedjen így, ha itthon nincs vele semmi baj?