Mit nem értenek sokan azon, hogy egy huszonévesnek már illene külön élnie?
A párommal mi már egy ideje külön élünk, jól elvagyunk így, igaz drága, és sok áldozattal jár a saját lakás, de legalább a saját életünket éljük, beleszólás nélkül. Mint írtam, sok áldozattal jár, drága részen lakunk, 2 év alatt már közel 3 milliónk ráment az albérletre, plusz fél-1 millió már a bútorokra, most pedig saját lakást veszünk ezeknek sokszorosáért.
A testvéreink a szüleinknél élnek, ahogy az ő párjaik is (mármint mindenki külön, a saját mama hotelében), de a régi barátaink is ilyenek. Mindenki veri a mellét mindenre (nagyon megy sajnos a menőzés), drága autók, drága telefonok, rengeteg szórakozás, ivászat, drága hobbik...stb. Legutóbb azon buktam ki, mikor a testvérem párja, aki jól keres, de még közel 30 évesen is a szüleinél él (persze -mellékesen- bele egyik sem fizet az ottlakásba), szóval leszólt minket és az autóinkat, hogy ő olyat nem venne és húzogatta a száját. Ennek már többször hangott adott, mert nem német márkájú autóink vannak. Ugyanez a párom testvére is, német márkás autó, bár ő kicsit jobban visszafogja magát, de látszik rajta a végtelenül sznob viselkedés (párt is ezzel akar találni). Jól keresnek mind, de mi a végzettségünkből kifolyólag perpill is legalább dupláját keressük mindegyiküknél, illetve most indulgat be a vállalkozásunk, az előre leszervezett fix, külföldi megbízásokkal 1-2 éven belül szinte bármilyen autót megvehetünk majd. A helyzet csak annyi, hogy míg nekünk elmegy havi 150 a lakásra, meg havi 100 kajára, meg havi még 100 autókra, addig ők ezt lerendeztetik anyucival (jó, kocsira talán valamennyit ők is költenek, de ők közelebb dolgoznak és gyakran a szüleinkkel járnak ide-oda).
Mégis mi vagyunk lekezelve, mert "csak" 2,5 milliós autót vettünk, nem német márkát, és nem 5 millióért. Hát nekünk is lenne annyink, ha nem saját lakást vennénk és mama hotelban hízlalnánk a seggünket.
Hozzáteszem, 25-30 éves emberekről van szó, évek óta dolgoznak, valamelyiknek már gyereke is van, őt is a szülőkkel tartatja el. Csak könnyebb nekik minden fillért telefonokra meg szórakozásra költeni, mint önállósodni.
Ti az ilyen embereknek hogy vágnátok vissza? Ha ők leszólják az autóinkat, menőznek a luxus dolgaikkal (pl fél milliós eljegyzési gyűrű), miközben csak azért telik nekik, mert ők még nem önállóak? Vagy az idő úgyis megtanítja nekik?
Amúgy a kérdés azért ebbe a kategóriába került, mert ami a legjobban meglep, hogy a szüleink sem értik, mi a gond ezzel, miért vagyok én büszke arra, hogy a környezetünkből szinte egyedülállóként külön élünk. Nem értik, mi a baj azzal, ha a párom 27 éves testvére, bár a költözést tervezgeti, beletervezi azt is, hogy kaját továbbra is az anyjától visz, hogy nem tetszik, hogy az én testvérem miért nem ad bele gyerekestől a rezsibe, és hogy miért háborodok fel, ha leszólják a kocsimat, mert nem 3 évnyi fizetésemből vettem, amit anyucin spóroltam meg. Komolyan, miért nem értik?
#6
Akinek nem a létfenntartás és a nyomor az élete, annak nincsenek "valódi" gondjai?
Aki "átlagos", az el sem akar költözni otthonról?
Te valami párhuzamos univerzumban élsz?
Szerintem tartsuk tiszteletbe a többi ember döntéseit és életét. Egyébként sem tudhatod, hogy mi van a háttérben. Lehet akire most azt hiszed, hogy a "mamahotelban" élve szórja a pénzt, az lehet, hogy évek óta lakásra gyűjt és már nem sok van hátra neki. Nem látunk bele más életébe, kár ítélkezni.
Magához a kérdéshez annyit tennék hozzá, hogy sajnos az átlagfizetések annyira kevesek, hogy szinte lehetetlen belőle megélni. Ha belegondolunk, hogy a legputribb albérlet is 100 körültől indul, az átlag pedig ennyi körült keres, nem kell nagy matek zseninek lenni, hogy rájöjj, hogy nemhogy az albérletet nem tudná kifizetni egy fizuból, de hogy kajára, rezsire se jutna így.
De ha valaki kicsit is jobban keres, akkor is pont a megélhetésre lesz neki elég, nem fog tudni félretenni.
Én teljesen megértem azokat, akik albérlet helyett még otthon élnek huszonévesen.
Ha a családdal jó a viszony és nem zavarja a családot sem, elég nagy a ház mindenkinek, akkor miért ne?
Nyilván én sem azt mondom, hogy na akkor házasodjunk meg szüljünk gyereket úgy, hogy még a szülőkkel élünk.
Nem, de ha ilyenek nincsenek tervben, vagy esetleg komoly kapcsolat sincsen, akkor miért menjen el albérletbe, ha nem muszáj még?
Ha olyan 300 ezer nettó lenne a minimálbér, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a fiatalok nagy része igenis elmenne külön albérletbe , nem maradna a szülőkkel.
De sajnos amíg ennek kevesebb, mint a harmada a minimálbér, érhető, hogy sokan kényszerhelyzetben vannak.
"Miért baj, ha egy szülő segít, amiben tud ? Pl. nem kér rezsit és ezt félre tudja rakni a gyereke."
Itt havi 2-300 ezreket megkereső emberekről van szó, de van, aki a határ túloldaláról a 400-at is hazaviszi. Pl volt, hogy a testvérem, a párja és a gyerekük is anyámnál laktak, ketten megkerestek 600 ezer ft-ot, semmiben nem segítettek, bele nem adtak semmibe, ott ettek ingyen, egy darab fát odébb nem tettek, hogy fűteni lehessen, aztán meg le lettem szólva, mert nekem "csak" egy xy márkájú autóm van. Szóval csomó esetben nem szükségszerű szülői segítség megy. Hanem mama hotel a javából. Ez az "otthon lakunk, míg össze nem gyűjtjük a lakásra valót" is vagy fele esetben csak önámítás. Így van az, amikor az ismerőseink 5 éve már ezt mondogatják, de még a mai napig tőlünk kéregetnek kölcsön hó végére. Az anyjuknál laknak, semmire nem kell költeniük, de a 400ezres osztrák fizetés nem elég nekik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!