Miért nem csinálja meg magának?

Komolyan, nem hiszem el, hogy olyanokat kell írni, hogy mi van sajnálod, meg ilyenek.... basszus, anyukája élősködni akar rajta, ti meg még jobban letöritek, hogy most mi van, hadd csinálja , még a kérdező a rossz, hoyg nem hagyja....?

Nagymamakorra az embernek már el kell jutni abba az állapotba, hogy nem eltartatja magát, hanem ő segít a családnak. Lesz majd olyan amikor már el kell tartani meg pelenkázni, meg stb, de az még nem most van.

És igen, idegesítő, ha egy nagymamakorú ember állandó jelleggel kunyerál, mint egy kis csecsemő a tejciért...

Nehogymár. Tessék felnőni.

Nem kell mindig sütnöd neki, csak ha kedved van. Jó ötlet még a csere felajánlása, ő főz neked töltött káposztát, te csinálsz sütit. De ezt is alkalomszerűen. Ha túl gyakran kér, akkor csak annyit mondj, hogy persze, majd amikor legközelebb van kedved sütni, rá is gondolsz. Lehet, hogy csak úgy megszokásból mondogatja, vagy azt hiszi öröm neked a sütögetés. Rendelni ne lehessen nálad, csak pl szülinapra.

Viszont egy kicsit te is oka vagy, hogy így alakult. Ne dicsekedj annyit a süteményeiddel, ha valaki nem kap belőle, annak ne említsd, mert ez nem társalgási téma. Persze az asszonyok mindig beszélgettek a sütikről, de ez azonnal magával hozza a versenyt, irigykedést is. Illedelmes nő nem beszél sokat a saját sütijeiről, mert ha nem adsz belőle, akkor nagyon unalmas téma mások számára, élőben és telefonon is.