Mit tennél, ha kiderülne a huszonéves lányodról, hogy luxusprostituált?

Nem örülnék, de meg tudnám érteni.

Szr egy világban élünk, ahol minden a pénzről szól, és normális úton nagyon keveseknek sikerül annyit keresni, hogy elégedettek legyenek az életükkel.

Az biztos, hogy hosszan beszélgetnék vele, kíváncsi lennék, hogy miért választotta ezt az utat.

sajat dontese hogy mit kezd a testevel. remelnem hogy nem veri el az osszes penzet, hanem ugy hasznalja hogy amikor mar nem ebbol fog elni ne egy lepusztult penztelen lakas nelkuli no legyen belole.

amugy nem csinalnek belole ugyet, ez is csak egy foglalkozas meghozza a legosibb.

30 asnak

itt ahol elek legalizalva vannak a bordelyhazak a lanyok felugyelet alatt vannak ha ott dolgoznak nincs strici aki kihasznalja oket.

meg adot is fizetnek es van szakszervezetuk is. igy legalabb vedettebbek mintha utcan allnanak.

a luxusprostit itt escortnak hivjak es pl. diplomataknak magasrangu politikusoknak , gazdag uzletembereknek allnak a rendelkezesere. es megkapjak sokan az 1000 euronak megfelelo osszeget egy ejjelre. legtobben a lakasukon dolgoznak vagy a szolgalat altal berelt szallodakban. ha a vendeg lakasara kell menniuk ezert a szolgalat plusz osszeget szamit fel. Nem , nem vagyok prosti csak itt ez nem titok nem alszent a tarsadalom ilyen teren.

Meghökkentene a hír.

Azt banális hülyeségnek tartom, hogy nem beszélnék vele többet. Ha ezt az utat választotta nyilván erre van szüksége, ja. :))

Nos ez függene attól, hogy hogyan derült ki. Ő mondta el, vagy más(ok).

Az elsö kérdés ami bennem megfogalmazódna a miért. Aztán rájönnék, hogy nem ez a legfontosabb. Megkérdezném mióta. Nem lennék ideges, nem ordibálnék, nem akadnék ki. Majd megkérdezném mi vitte erre rá. Pénz? Kíváncsiság? Nem kapott elég figyelmet?

Majd megkérdezném ő mit gondol erről, szerinte helyes amit csinál. Majd azt, hogy ezt titokban szeretné-e tartani, vagy megbeszélhetjük az apjával is.

Majd a végén megkérdezném, hogy szeretné-e folytatni ezt az életformát, ha igen meddig. Ha azt mondja igen akkor borzasztóan nehezen és hosszú idő után, de elfogadnám. Az én gyerekem, aki felnőtt, nem hülye, tudja mit csinál, eldöntötte. Hegyi beszédet felesleges lenne tartanom. Illetve a gyerekem, akit ha embert öl is szeretni fogok. Persze többet fogom keresni, igyekszem majd közelebb kerülni hozzá.

Ha azt mondja nem akkor ott támogatom ahol tudom, pénzzel, lelkileg, akár pszchihológus is szóba jöhet.

Támogatnám.

Mondanám neki, h segítse a családját anyagilag, ha már felneveltem.