Ti támogatnátok anyagilag a lányotokat, ha egyetem elvégzése után még csak részmunkaidős állást vállalna el, mert kitalálta, hogy mást is elsajátítana?

A gond szerintem az, hogy te eddig vidéken élhettél és most Pesten akarnál.Nem kevés pénzzel kéne így támogatniuk.

Szerintem egyszerűbb lenne, ha otthon élnél,ott vállalnál részmunkát és mellette tanulnál. A pesti albérlettel rengeteg pénzt kidobnátok az ablakon.Lehetne értelmesebb helyre is költeni, szerintem maradj otthon amíg tanulsz

Vannak, akik kisgyerek és munka mellett képzik magukat és megoldják, sokszor támogatás nélkül, de az ilyeneket mindig lehurrogják, betámadják (tisztelet a kivételnek), hogy elveszik a gyerektől az időt meg ilyenek.

Ha meg egy gyerektelen, egészséges, az egyetemről most szabadult 22 éves nem hajlandó teljes munkaidőben dolgozni, mert nehogy már munka mellett kelljen iskolába járnia és egy kis áldozatot hoznia, azt meg körbesírják, hogy jaj szegény, de csúnya a szűlő, hogy nem vállal 5. munkahelyet és nem dolgozza ki a belét, hogy a pici gyerekének jó legyen.

Mindenek fényében. Igen, én is támogatnám a gyerekem egy szintig. De ha felnőttet akar játszani, akkor ne várja el, hogy fizetem az albérletet, rezsit, az iskola egy részét + zsebpénz, mert ezt akkor sem tenném, ha én lennék a világ leggazdagabbja. Fizetném vagy az iskolát, vagy az albit, de hogy majdnem mindent, azért mert derogál elmenni teljes munkaidőbe, naneee!

Attól függ.

Négy év alatt elvégzett egy egyetemet, ez szorgalomra vall és jó pont.

Ha piacképes szakmát akar elsajátítani, akkor támogatnám. A nyelvtanulást mindenképpen, de azt lehet munka mellett is űzni, bár nehéz.

Ha nem piacképes szakmára esett a választása, akkor leülnék vele beszélgetni, hogy gondolja végig a jövőjét és vegye figyelembe a Te teherbírásodat is, mert a szülőknek, ha ilyen korú a gyerekük, lassan már a nyugdíjas éveikre is tartalékolniuk kell havi rendszerességgel.

"Most van itt az ideje" A 22 évesnél annak is az ideje van hogy ne a szülő pénzelje ha költözni akar. Egész életünkben tanulhatunk, de NE a más kontójára.

22 éves. A szülei negyven fölött vannak. Meddig kell saját maguktól elvenni a dolgokat mert a gyerek nem fogja fel hogy abból kell élni amit képes megteremteni? Félreértés ne essék: ha jónak látja a szülő, támogassa a gyereket. De pofátlanság hogy egy keresőképes ember elvárja ezt a szüleitől.

Szép és hasznos dolog a nyelvtanulás, de az tökéletesen kivitelezhető nyolc órás munka mellett. Senki nem állítja hogy könnyű. De a szülőknek sem könnyű előteremteni azt a plusz pénzt - miért ők viseljék a terhet valamiért amit a felnőtt gyerekük akar? Tanulni nem csak Pesten lehet. Az arra jó, hogy felszívódjon a szülő szemei elől, ne lehessen ellenőrizni hogy tényleg tanul-e.