Szerintetek hogy és mikor adagoljam be anyának, hogy szükségem van a kisházra?

Sziasztok. 19 éves lány vagyok - jó ideje menekülnék itthonról, csak hát eddig nem volt rá esélyem (nővérem is 19-20 évesen költözött el, amint tudott). Nagy, kertes házban élünk, ami mellé épült egy kisebb ház is, melyet albérletnek használnak édesanyámék. Na már most, én oda leköltözhetek, amint fenn tudom azt tartani (csak a rezsit kell fizetni, a bérleti díjat nem). És ami azt illeti, nagyon érik már a költözés, rengeteg okból.

1) Párkapcsolatban élek, és bizony sok időt töltünk egymással. Ami egyik szülőnek se tetszik nyilván, na olyan értelemben, hogy abban az időben ketten szívjuk a háznak a nyersanyagjait.

2) Egész más életmódom van. Iskolás vagyok (OKJ), és emellett fogok hamarosan elkezdeni dolgozni. Én későn érek haza, amit anya nem tolerál (9kor villanyoltás), és ha 7 óra után eszek, akkor olyan szemmelverést kapok, hogy ha kézzel csinálná, fel nem kelnék többet... ha egyáltalán ehetek, mert gyakran van, hogy ott téblábol és akkor nem engedi gyakorlatilag. Teljesen máshogy osztom be az időm, és ezért folyamatos fejmosást kapok.

3) Kivételezés, stb... Na ez számomra a legmegterhelőbb, hogy a kis cselédjének gondol. Az öcséim se fiatalok már, 14 és 17 évesek, mégis mindent nekem kell csinálnom, vagy apának. Takarítás, teregetés, és ráadásul mindennek csillognia kell, minden héten legalább egyszer. Ha nem segítünk neki, nem szól hozzánk, úgy kezel, mint a hülyéket. Az öcséim eközben ülhetnek egész nap, nyomkodhatják a gépet, anyám még az ő szobájukat is kitakarítja! Egyáltalán nem önállóak, és én ezt baromira unom. Nem tudnak teregetni (!), mikor múltkor megkérdeztem, be tudja-e valamelyikőjük indítani a mosást ha lejár ami most megy, azt felelték, nem. Még teát is nekem kell lefőzni nekik. Ha ők esznek, utánuk is én mosogatok, mert nem tudják, hogy működik a mosogatógép, és hogy kell mosogatni... Egyszerűen baromi nehéz úgy létezni, hogy bejárónőnek vagyok kezelve.

4) Anya vérmérséklete. Egyszerűen mindketten önfejűek vagyunk, makacsok, így pedig nagyon nehéz megélni a másik mellett, ráadásul anya tipikusan az a "fáj neki az élet" nő. Mindig elmondja, hogy bár ne ment volna férjhez, ne szült volna gyereket (köszi, anya), pár éve annyira kikészült, hogy azzal fenyegetőzött, lekésel minket álmunkban, és akkor mindegyikőnknek jobb lesz. Még kést is fogott. Azóta ez már jobb, de látszik rajta, hogy ő legszívesebben csak otthon tenné magát, és nem dolgozna. 3 hét üdülés és másfél hét betegség után bement dolgozni, és mindkét nap úgy jött haza, hogy árpaszem a se**ében. Nem szól hozzánk, ha megpróbáljuk kérdezni mi a baj, mi vagyunk a baj. Egyszerűen nem tudom állni az ilyen embereket. Ráadásul azt is elvárja, hogy ha felvesznek főiskolára jövőre, akkor járjak tovább az OKJ-ra (nem tudom, hogy gondolta, hogy két nappali képzést bárhogy össze tudok fűzni), és emellé dolgozzak is. Persze, talán menne, de nem így, hogy otthon élek, és a bejárónője vagyok.

De ezeket nyilván nem mondhatom, és a fűtőszezonnak érdemes lenne lemennie, hogy a rezsimből tudjak eleinte spórolni tanulásra, jogsira. De hogy győzhetném meg, hogy leköltözzek oda?