Mi a legdurvább élményed, édesanyáddal/édesapáddal kapcsolatban?

6 évesen szemüveges lettem. Suliból hazafelé menet benéztem apámhoz, és gondoltam megmutatom neki a szemüvegemet is. (A szüleim elváltak, én próbáltam apámmal tartani a kapcsolatot)

Megütött, elvette a szemüvegemet majd pár méterre elém lerakott valami dobozt és mondta hogy olvassam fel a kisbetűs részeket szemüveg nélkül. Egy normális ember képes rá..

Sírtam, ő meg elhordott mindenféle analfabéta g3c1nek. Az ő családjában ilyen nyomorékok nincsenek, nem az ő gyereke vagyok stb.

Kimentem az udvarra, már ott ordibált rám amikor egy utcán járó idegen odaszólt hogy hagyja már abba, azért ezt nem kellene. Megkérdezte, hogy hazavigyen-e.

Szerencsére segített és elmentünk.

Soha többet nem mentem apámhoz.

Ilyen durva élményeim nincsenek mint az előttem szólóknak.

Apám sajnos velünk lakik és állandóan piszkál minket. Gyakorlatilag napi szinten részeg, ilyenkor mindenkibe beleköt, a fűtést kikapcsolja hogy spóroljunk, a villanyt lekapcsolja ha pár másodpercre kimegyek hogy ne égjen feleslegesen a lámpa. Nem lehet nyugodtan lefürödni se mert szól a víz miatt is. Persze pénzt alig ad be, tőlem is mindent elvenne ha tudna pedig tudja hogy arra gyűjtök hogy külön tudjak költözni.

7 éves koromban este oda akartam bújni anyámhoz. Akkor még kicsik voltak a testvéreim. Apám részeg volt, és kirángatott a konyhába anyám mellöl, kirugdosott a folyosón és egy flakon vízzel ütött. Ő nem emlékszik rá, én elég élénken.

A másik, amikor toxikológián feküdtem 14 évesen( első öngyilkossági kisérlet a családi helyzet miatt) bejött az új nőjével és kijelentette, hogy nem vagyok a lánya többet. Ezt is tagadja.

#13

Sajnálom...

12 és 15 éves korom között volt egy pedofil tanárom. Szóval bántalmazott, de azzal nagyon. Amikor otthon beszámoltam róla, a fülük botját sem mozdították, meg se vigasztaltak.

18 éves koromban észrevettem, hogy lenyúltak tőlem 15000 forintot, amit én kerestem meg, és másra gyűjtöttem. Kiderült, hogy anyám költötte el egy héttel korábban számlákra az én előzetes és utólagos engedélyem nélkül (nem vagyunk nélkülöző család, műkörmösre és drága cuccokra futja). Utána meg elhordott mindenféle utolsó öntezlen hálátlan dögnek, hogy nem néztem jó szemmel.

18 évesen (7 év depresszió és 5 év öngyilkossági gondolatok után) nagyon komolyan elhatároztam, hogy megölöm magam. Kimentem egy kilátóhoz, de nem ugrottam le. Amikor előadtam apámnak, az arcomba röhögött, anyámnak meg az volt a reakciója, hogy az egészet ravaszul megterveztem, hogy az ő gondjait szaporítsam.

(2,5 évvel később egészséges vagyok, és 1,5 éve nem gondoltam az öngyilkosságra.)

Anya meselte,hogy par hetes kisbaba voltam,amikor o elment a boltba bevasarolni es egyedul hagyott az "apammal". Mire visszaert,nem voltunk sehol. A sarki kocsmaban talaltak rank,ez a barom allat kepes volt magaval vinni pialni,raadasul hulla reszegre itta magat,mire anya a nyomunkra bukkant.

Ez volt az egyetlen ocsmany dolog,amit velem meg tudott tenni,kesobb mar nem volt ra lehetosege. Viszont anyummal sem semmi dolgokat muvelt,de mivel nem ez volt a kerdes,inkabb nem fejtem ki.

Édesanyám érzelmileg zsarolt évekig.

Édesapám kiskorom óta alkoholista volt és ezzel tönkretette a családot. Anyám meg ahelyett hogy kipenderítette volna, inkább némán tűrt és hagyta hogy én is szenvedjek.

Mindezek ellenére megbocsátottam mindkettőnek. Apukám tavaly kétszer kapott sztrókot egymás után, majdnem meghalt. És én, aki soha nem volt klasszikus értelemben vallásos, órákig imádkoztam sírva Istenhez, hogy ne vegye el tőlem.

31L