Szülők/kamaszok! Szoktatok beszélgetni a kamasz fiatokkal/lányotokkal / szüleitekkel a párkapcsolatáról/odról?

Tudom, hogy nagyon idillinek hangzik és biztos a fiad is örül, hogy felnőttként kezeled, de. Valóban nem a legjobb. Idézek:

"Érzelmi parentifikáció: A gyerek a házastárs, bizalmas barát, vagy közvetítő szerepébe kényszerül, és a szülő elsődleges érzelmi, vagy pszichológiai támaszává válik. Például a szülő a (gyakran ellenkező nemű) gyerekkel beszéli meg a párkapcsolati, lelki, esetleg szexuális problémáit, aki így a házastársat, vagy a terapeutát személyesíti meg. Ezt a fajta érzelmi parentifikációt érzelmi, vagy rejtett vérfertőzésnek, érzelmi erőszaknak is hívják. A testvérek érzékelik, hogy az egyikük szülői szerepbe kényszerült, és a saját problémáikat szintén elkezdhetik a parentifikált gyerekre pakolni."

Nekem is elváltak. Én is megbeszéltem anyukámmal sok mindent. És ő is elmondta, hogy ha volt randija. Én kérdezgettem, mert érdekelt. Semmi rosszat nem látok benne. Sőt! Nagyon szoros lett a kapcsolatunk, tudom, most felnőttként is bármikor számíthatok rá.

Csak tudni kell a határt, hogy mit milyen részletességgel beszél meg az ember. Nyilván a kapcsolat szexuális részleteit nem beszéljük ki. De ezt mással sem illik szerintem. De olyan már volt, hogy valami fura volt, és megkérdeztem, hogy vele történt-e már olyan.

Nem kell kiragadni a szexet az egészből, nem csak azért problémás.

Egyszerűen hagyni kell, hogy gyerek legyen a gyerek. Persze ha nem terheled egyéb felnőtt témákkal, akkor valóban nincs probléma.

Elnézést, ha kicsit rámoccantam a témára, csak van egy sokkal fiatalabb testvérem és az anyánk ezt csinálja vele és szörnyű nézni mit tesz vele ez az egész. És ha csak leírnám, hogy hát igen, beszél neki az exéről, meg panaszkodik neki, akkor nem hangzik olyan szörnyen. De igazából nem hagyja élni, nárcisztikus személyiségzavarban szenved.