Észre vették a vágásokat kezemen. Mit mondjak nekik?

Állatkarmolás? Szederbokor? Esés? Kerítésre rácsúszás?

Egyébként ne vagdosd magad. Tudom, stresszlevezetőnek stb nagyon jó, de próbálj találni inkább valami nagyon intenzív hobbit, ami lefoglal.

De nem véletlenül karcolgatod össze magad. Egy hülye kis depressziós tini vagy. Nem szégyelled magad, a szülők megtesznek mindent , te meg vissza élsz a bizalmukkal.

De amúgy mondd már meg, ezzel megoldassz valamit???

De ez nem vagdosás, attól te nagyon félsz.

Harmadik válaszoló vagyok.

"kérdező, aki nem divatdepis, az nem a karján vagdossa magát, meg nem lófrál ujjatlanban hogy észrevegyék. Mert gondolom nem hosszú ujjún keresztül átlátva tűnt fel nekik. Akinek meg tényleg lelki gondja van az a talpán ,lábujjai között fejbőrön vagdossa magát, ahol nem lehet észrevenni, nem a lehető legfeltűnőbb helyen. Úgyhogy erről ennyit. Hidd el, tapasztalat."

Ezzel maximálisan egyetértek! Én isezt próbáltam elmondani, csak nnekem nem sikerült ilyen lényegre törően. Kérdező, én tudom, hogy vannak, akik tényleg depressziósok,és ttényleg késztetést éreznek rá, hogy vagdossák magukat, én is sokáig voltam mélyponton. De értsd már meg, hogy AKI NEM DIVATBÓL CSINÁLJA, AZ NEM A KEZÉT VAGDOSSA, ÉS MINDENT MEGTESZ, HOGY VÉLETLENÜL SE JÖJJENEK RÁ A TITKÁRA. Te meg direkt feltűnő helyen vadosod magad - nyakamat rá, hogy azok a "vágások" kicsit se mélyek -, és hadonászol, hogy az anyukád véletlenül észrevehesse. Aki tényleg depressziós, az nem így viselkedik! Szóval szállj magadba, és keress más dolgot, amivel felhíbhatod magadra a figyelmet.

Szerintem, ha rákérdez és kérdőre von, mondd el őszintén, hogy miért csináltad - hiszen te magad írod, hogy közük van hozzá, részben miattuk van.

Bizonyára le fog tolni, hogy ez nem megoldás, ugyanúgy, ahogy a válaszolók, viszont talán észbe kap, és segít megoldani a problémákat - akár pszichológus segítségével, akár egyéb módon, hogy le tudd vezetni a feszültséget.

Bár én rég nem vagyok már kamasz, de volt nekem is ilyen korszakom, tudom, milyen érzés. Velem "barátok" közölték nagyjából azt, amit veled most itt a kommentelők, hogy áhh, én nem is vagyok igazán kiborulva, mert csak keresztbe vágás, és kb. épphogy meg nem dicsértek egy hosszabb heg miatt, hogy aha, látszik, hogy itt már komolyan gondoltam...

Felnőtt fejjel így évek távlatából egyébként azt gondolom, hogy valahol van is benne igazság meg nincs is. Én tudom magamról, hogy akkoriban nagyon mélyponton voltam, és mindent komolyan gondoltam, amit tettem - de azt is tudom, hogy voltak ilyen gondolataim, hogy bezzeg ha törődne velem anyám, akkor észrevenné, hogy baj van velem.

Szóval, saját tapasztalatok alapján én azt mondom, hogyha rákérdez anyád a dologra, akkor zúdíts rá mindent, ne félj kiborulni és őszintének lenni, még akkor sem, ha kegyetlenség. Talán célt érsz vele - de rosszabb biztosan nem lehet.