Miért nem lehet elfogadni, hogy "befordultam" és most nincs kedvem semmihez, nem kell zaklatni? Mit tegyek?

Történt valami nemrég, amitől eléggé padlóra kerültem. Tudom, hogy összeszedem majd magam, újra jó formában leszek, de most úgy érzem, nincs kedvem senkihez és semmihez. Ezért a napjaimat itthon töltöm pizsamában, alszok, sorozatokat nézek, olvasok, nézelődök/vásárolok.

Apa ezt elfogadta, de anya nem áll le. Hívogat, ide jön és csak kérdezget, pedig látja rajtam, hogy nincs kedvem beszélgetni. Ma reggel is idejön és látja hogy még alszok, de ül az ágyamon és csak kérdezget. Már fogalmam sincs, hogy mit csináljak, kértem többször, hogy most hagyjon kicsit, nem szeretnék beszélgetni.

20 éves vagyok, szerintem nem olyan szokatlan, hogyha vannak rossz időszakok is az életemben...