Mit csináljak? Szörnyen érzem magam!

Sajnálom, hogy ilyenek a szüleid. Nem tudják, hogy többet ártanak vele, mint használnak. Ők még az a korosztály, akiknek fogalmuk sincs a lelki elváltozásokról, nem tudják elfogadni, hogy ez létezik, és rossz.

Szerintem megérné beszélgetned egy felnőttel, legyen az akár tanár, rokon, ismerős, akiben megbízol. Neked is jobb, hogy kiadhatod magadból, ami nyomaszt, és ki tudja, lehet, hogy mondasz valami olyat is, ami után el tud látni tanácsokkal. Ha esetleg ismeri a családotokat, lehet, hogy tudna a szüleidre is hatni.

60 pont az bőven átlag feletti, ami a középsulis felvételit illeti. Bár most már március van, és nem tudsz változtatni a sorrenden, remélem, mégis egy gimnáziumban kötsz ki, én is oda jártam. :)

Jesszus... 13 évesen..."senkinek sem kellesz" azért ez nagyon erős... újabb példája hogy egy szülő, hogyan tegye tönkre a gyerekét... ismerek egy lányt akinek a szülei ugyanilyenek voltak, ő bekattant 15 éves korára, de szó szerint. állandóan megfelelési kényszere van, soha nem érzi magát elég jónak, rossz értelemben véve maximalista...szó szerint bekattant a lány.

Változtass valamit, merj szembemenni... mondd meg kő keményen, hogy szerinted szégyen az, hogy ennyire nem értékelik a teljesítményedet. nem könnyű egy négyest sem megszerezni, nyilván tanultál is a dolgozatra, mondd meg hogy tönkretesznek idegileg, mondd meg, ha ordítanak ordíts te is, merj ellent mondani, mondd meg határozottan, hogy attól, hogy most elmegyek és találkozok ezzel vagy azzal a barátnőmmel, vagy most megnézek egy filmet, attól még nem fogok lezülleni... sportolj, barátkozz, nyugodtan játsz még tanítás után a többiekkel a suliudvaron, vagy akármi, tájékoztasd persze őket, hogy ide vagy oda mész, de tények elé állítsd őket... dönts az életedről magad, arról, hogy a szabadidődet kivel töltöd, arról, hogy tanulás után mit csinálsz stb. persze tiszteld a szüleidet, ne beszélj velük csúnyán, tanulj továbbra is, és szerezz jó jegyeket, de néha kell egy kis kikapcsolódás, hiszen emberek vagyunk... mondd meg bátran, hogy igenis van saját véleményed, legyél határozott!!!!!!

ha apám megütne, nagyon beolvasnék neki... milyen férfi már az ilyen, aki egy nőt megver..."ha hallgatnék rád, és olyan lennék mint te akkor én is beverném a gyerekem fejét... na én nem akarok ilyen lenni"... el lehet mondani szerintem a gyerekemnek értelmesen is, hogy a saját érdeke hogy jól tanuljon, bár ha nincs okom rá, nem is hangoztatom, ez tök természetes. tanul szépen, ha a barátnőivel délután beülnek a környéken fagyizni... mai világba annyira nem kéne, hogy ez akadály legyen... készít egy selfiet, a csajokkal, felnyomja úgyis snapchatre, én is látom, mindenki tudja mi újság van...vagy hétvégén mozizni...koradélután, vagy akár délelőtt...

Szó nincs arról, hogy éjjelre kimaradoznál, meg züllenél... de nekem szent meggyőződésem, évtizedes tapasztalatom, hogy sokkal jobban megy a tanulás, hatékonyabban, és lelkesebben csinálod, ha ki tudsz mozdulni egy kicsit.

sőt ha beléd fojtja apu a szót, én komolyan mondom elküldeném neki levélben... első sorba persze beírnám, hogy "szomorú, de odáig jutottunk, hogy rettegek tőled, féltem a testi és lelki egészségemet, de azért elmondanám, amit gondolok..."...azért csak van súlya annak amit valaki leír... tök máshogy hatnak így a szavak, pl egy veszekedés után... de valamit lépj, ne add fel, és az igazadat a legjobban azzal tudod bizonyítani, hogy a jövőben is eredményesen teljesíted tanulmányi kötelezettségeidet!!!(a kikapcsolódó programok mellett) :)