Beleavatkozzam a szüleim konfliktusába, tönkrement házasságába 18 évesen?

A szüleid felnőtt emberek, neked sem felelősséged, sem mozgástered nincsen abban a kérdésben, hogy ők hogyan döntenek a jövőjükről, és ez így lenne akkor is, ha nem 18 éves lennél, hanem 38.

Megértem, hogy neked is nehéz ezt a helyzetet feldolgoznod, de ne vegyél olyan terhet magadra, ami nem a tiéd.

Tudom, hogy ez is nehéz, de talán az is jobb lenne, ha megpróbálnál nem ítélkezni apukádon sem.

Mondom ezt úgy, hogy gerinctelen, jellemtelen dolognak tartom a megcsalást, viszont ha belegondolsz, anyukád önszántából hozta magát olyan helyzetbe, hogy anyagilag kiszolgáltatott legyen, gyakorlatilag nem egyenrangú félként a kapcsolatban, hanem függőségi viszonyban.

Emiatt nem csak ő nem tudna kilépni ebből a házasságból, ha az önbecsülésének fájna annyira a 15 év megcsalás, hogy függetlenedni akarna apukádból, hanem lehet, hogy apukádat sem kizárólag a kényelemszeretet és a "minta férj és apa" szerephez való ragaszkodás tartja benne réges-régen ebben a házasságban, hanem az a tudat, illetve bűntudat, hogy ha ő felvállalná, hogy mással akar élni ehelyett a kettős élet helyett, akkor a válásuk után anyukád képtelen lenne eltartani saját magát, netalán laknia sem lenne hol, vagy ha igen, önálló jövedelem nélkül még a rezsit sem tudná kifizetni.

Nem tudom, mit értesz pontosan az alatt, hogy "egész életét apukádra áldozta", ha apukád nem otthoni ápolásra szoruló tartós beteg, hanem máig dolgozik, egyedüli családfenntartóként.

Anyukám egész életében napi 8 órát dolgozott, naponta főzött, normálisan ellátta mellette a háztartást, és tisztességesen felneveltek hármónkat. Nyilván nem volt lejtmenet, - amit csak így felnőtt fejjel tudok igazán átérezni és értékelni - de így sem érzi magát áldozatnak.

(Mondjuk ők egy keresetből biztosan nem is tudtak volna három gyereket felnevelni egy átlagos életszínvonalon.)

Kb. az egyetlen értelmes dolog, amit megpróbálhatnál tenni ebben a helyzetben, az az, hogy igyekszel anyukádat rábeszélni, hogy vállaljon felelősséget a saját jövőjéért, és próbáljon mielőbb munkát vállalni.

Az szép, hogy a rokonság téged, mint önálló jövedelemmel nem rendelkező diákot arra buzdítanak, hogy dobd ki a családfenntartó, s egyetlen jövedelemmel rendelkező embert. Milyen emberekkel állsz te kapcsolatban, akik ilyet tanácsolnak neked pusztán jóindulatban.

Oké, megteszed. Elmegy apád. Utána mi lesz? Se anyádnak, se neked semmi jövedelmed nincs.

Itt amit tehetsz, hogy megpróbálod anyádat kirobbantani némi rábeszéléssel a kényelmi zónájából, mert nem biztos, hogy előbb, vagy utóbb nem az utcára kerül semmi jövedelemmel, ha az apád valamelyik nőjét választja.

Jegyezd meg: a szüleid vállaltak téged, nem pedig te őket. Így nem hiszem, hogy a hibáikért neked kellene szenvednek, s hülyeségeik terhét neked kellene vinned. Egy életed van, s nem hiszem, hogy minden álmod anyádat eltartani, mert nem megy dolgozni, inkább eltűri, hogy apád megcsalja, cserébe meg otthon van.

Nekem csak az a véleményem, hogyha tud félre k...ni, akkor ha kiderül azt is tudja elviselni! Legalább olyan jól, mint ahogyan jól megy neki évek óta a félre dugás!!

Anyukádról nem alkotok véleményt,mint az előttem szólók, mert az emberi kapcsolatok nem ilyen egyszerűek. Munkát sem lehet úgy találni ripsz-ropsz. Talán még nem késő!! Segíts neki munkát szerezni!!! Ketten, csak boldugultok valahogy!! Ezt a megalázást senki sem érdemli meg, de nem is köteles eltűrni!! Anyagiak ide vagy oda!!!