Szerintetek baj, ha nem szeretnék menni a férjemmel és a lányával nyaralni? Hogy mondjam meg neki? Utál a gyereke

annyira jó ám, hogy amikor neadjisten rosszat szól bárki a kérdezőre, akkor elkezd olyan infókat csöpögtetni, amiről a kérdésben még szó se volt...

Nem értem mit szapuljátok a kérdezőt. Nehogy már egy sz@r takony kölyöknek legyen igaza és tehessen amit akar? Hát látszik hogy még egyikőtök sem volt csak hasonló szituban sem, de osszátok az észt. Kérdező! Ha a lakás a tied is akkor jogod van ahhoz , hogy kidobd a kiscsajt tetszik vagy nem. Unalmas mar ez a nyaljuk ki a mostohagyerek picsját is, ha kell a sajátunk kárára is. Legjobb barátnőm most kapott idegosszeomlast, 10 éve tűri el és szolgálja ki a pasija mára felnőtt fiait, akik 23 és 20 évesek. Veluk éltek első perctől szoval kamaszkoruk óta. Lett egy közös gyerek is. De már késő bánat. Barátnőm a kicsin veri le minden stresszt amit a nagy kanokon nem lehet nem mert...stb.. teszem hozzá, a két fiu dolgozik de semmit se tesznek le az asztalra, baratnőm vesz nekik mindent, a saját fizujából, mos főz rájuk és elvisel mindent. Neki is azt mondja a sok okos hogy " hááát tudtad hogy vannak...,meg te vállaltad blabla" na de most megszívják mert beszélt jogásszal és felvilágosította, hogy ne legyen hülye mert nem köteles már nagykorúakat eltartani, sőt mivel vannak szüleik eddig se lett volna. Az,hogy szívességből megtette az más. Szoval idegileg kivan és lépni fog. A sajátja érdekében is. Idiota pasik meg ha van gyerekük akkor keressenek szintén gyerekes nőt. Nem fair hogy mindig az új nő a mumus holott lehet még többet megtesz mint egy vérszerinti szülő, de ha panaszkodni mer rögtön leoltják. Na akkor mit vártok nagy okosok?

Megértek mindenkit, téged is, mert te nem ilyen lovat akartál, nem akartál 26 évesen egy 12 éves problémás kamaszlány nevelőanyjává válni, nem erről volt szó a házasságkötésetekkor, hanem az anyjával élt a gyerek, hozzátok meg vendégségbe járt, ráadásul akkor még biztos aranyosabb is volt. Viszont a másik oldalról meg kell érteni a gyereket is, ez a viselkedés részéről nem más, mint segélykiáltás - hát meglehetősen hangosra sikeredett. Az anyja egy idegen férfit választott az ő ellenében, elköltözött más országba, ahova ő nem akart vele költözni, mindez pont a kamaszkorra esett, ami önmagában is elég durva a hormonváltozások miatt. A kutya kidobását szimbolikusnak érzem: őt is kidobták, ezért ő tehetlenségében ugyanazt teszi egy hozzá képest alárendelt lénnyel. A kedvenc sminkkészleted tönkretételében is ott van a düh: most már te tartozol az ő apjához, elvetted tőle, ő pedig úgy érzi, hogy egyedül van, ezért szimbolikusan el akarja pusztítani a vetélytársát. Ezt a problémát ti egyedül nem fogjátok tudni megoldani, pszichológus szakember kell, aki tudja, hogy lehet ennek a kimondásában és elfogadásában segíteni a gyereket. Nem érzem reménytelennek a helyzetet, de ti vagytok a felnőttek, ezért részetekről kell a támadások ellenére hihetetlen türelem és szeretet, hiszen ez a gyerek szeretetre vágyik, el van veszve a világban. (És persze pechetekre meglehetősen agresszív, elviselhetetlen módját sikerült választania enne kifejezésére.) Egy békés alkalommal le kell vele ülni szelíden beszélgetni (lehet, hogy elsőre nem lesz hajlandó), elmondani őszintén, hogy neked milyen rosszul esik, hogy ilyen viharos a kapcsolatotok, kifejezni szándékodat ennek megjavítására, megkérdezni, hogy ő hogy érzi magát, és elfogadóan meghallgatni. Még különösebben válaszolni se kell, csak végighallgatni, érteni. Jó esetben egy katartikus sírás lesz ennek a vége, akár kölcsönös. És elmondani, hogy a viszonyotok rendezéséhez egy szakértő pszichológus igénybe vételére gondoltatok, akihez mindhárman elmennétek, és ő segítene a kapcsolatotokat és közös jövőtöket rendezni. Úgy kell tálalni, hogy a gyerek a segítő szándékot és a reményt érezze ki belőle, és ne utasítsa csípőből el, ne büntetésnek, az ő megrendszabályozására irányuló eszköznek érzékelje, hanem közös családi projektnek. Mindezt tehát a saját jogos indulataidon felülkerekedve, nyugodtan, őszintén érdemes megtenni, hogy mindenki győztesen kerüljön ki belőle: te is, de a gyerek is, és azon keresztül a házasságotok is. Időigényes folyamat, de a pszichológus mellettetek állna ebben. Nem könnyű feladat, hiszen még fiatal vagy, ez pedig újszerű próbatétel. Szóval most sürgősen keressetek egy gyerekpszichológust, és amikor megvan, akkor a gyerekkel leülni. A nyaralást majd addigra időzítsétk, amikor a pszichológus beindult, ne háborús időre.