Szerintetek önző vagyok?
A szüleim szerint egyre önzőbb vagyok, de én egyáltalán nem így érzem.
Nem vagyunk se gazdagok, se szegényeg, teljesen átlagos családban élek egy testvérrel. Havonta szoktam 10000 forintot kapni, mellé nyáron még akarok diákmunkával pénz keresni, idáig nem adtak normális helyet a korom miatt. Ez a zsebpénz nem valami sok ha azt nézem, hogy több mint a fele kajára megy el, viszont a bérlet nincs benne és néha ha kellene új ruha vagy valami nagyobb dolog és nem tudnám kifizetni ebből akkor megveszik nekem.
Mostanávan talán több mindent kértem, kellettek ruhák (nem az a fajta vagyok aki minden hónapban újat vesz), egy pár könyv, nyelvvizsga pénz és majd jogosítvány pénz nyárra, emellett kis apróságok (pl.dezodor) ha együtt mentünk boltba és nem volt nálam annyi vagy nem lett volna értelme külön fizetni. Persze én is beleadtam/beleadok majd a nagyobb összegekbe, de havi 10000-ből nehéz ezekre összespórolni, és bevallom, a spórolás nem az erősségem.
Nem nagyon szoktam "értelmetlen" dolgokat venni, de ez a fejhallgató nagyon megtetszett és már régóta kerestem egy jót, viszont a szüleim hallani sem akartak róla hogy megvegyem (6000 forint volt), mert nem alapszükséglet és szerintük semmi értelme. Megkaptam hogy milyen önző és telhetetlen vagyok, pedig én aztán nem sok mindent veszek meg csak azért mert tetszik. Egyébként a zsebpénzemből vettem, szóval nem tudom miért ellenezték annyira.
Az osztálytársaim háromnegyede (nem túlzok) kétszer, háromszor annyit költ szórakozásra mint én, minden hónapban Avonos dolgok, ruhák, kiegészítők, szépségszalon, 50 000 forintos hajfejtés, bulik minden hétvégén és még sorolhatnám. Na ők tényleg telhetetlenek, viszont ebbe semmi beleszólásom nincs, ha van pénz rá akkor miért ne költenék.
Szerintetek én önzőnek számítok? Mert ha azt nézem hogy van pénzünk, többet is megengedhetnénk magunknak, akkor szerintem nem nagy dolog hogy néha veszek 1-2 dolgot csak a szórakozás kedvéért. De itthon pont az ellenkezőjét hallom.
Egyébként nem sokáig lesz így, nemsokára nagykorú leszek és lesz saját állásom, ez csak ideiglenes állapot.
Még azt akartam hozzátenni, de azt írtam is fentebb, hogy a spórolás nem az erősségem. Ritkán mérlegelek hogy megvegyek-e valamit vagy túl drága, valamiért sosem volt nagy értéke a pénznek a szememben, de nem is volt baj belőle mert tényleg nem éreztem késztetést rá, hogy szórjam mindenre. Viszont ha megtetszett valami akkor megveszem, mindegy mennyibe kerül.
17/l
válasza:
válasza:Nem vagy önző, csak még nem látod meg a pénz értékét. Ha lesz saját állásod, magadnak fizeted a rezsit, kaját, a sok apró váratlan kiadást, majd mosolyogva gondolsz vissza a mostani énedre. Egy kicsit a közeg is tehet róla, mert valószínűleg jó suliba jársz, ami tele van gazdag gyerekekkel. Neked alap a nyelvvizsgapénz, jogsi pénz, stb, de szüleid ezért rengeteget dolgoznak, már az is nagy szó, hogy ezeket állják. Hasonló családban nőttem fel én is. Átlagosnak gondoltam magunkat, mert sosem voltak a legtrendibb dolgaim, de valójában átlag felett éltünk, csak akkor még nem láttam át a helyzetünket. Mióta magamra keresek, sokkal másképp viszonyulok a pénzhez, jobban átgondolom, mire is költsek, spórolósabb lettem.
Dicséretes, hogy benned van az elhatározás, dolgozni szeretnél már ilyen fiatalon is. Érzékeltesd a szüleiddel, hogy hálás vagy nekik mindenért, amit tőlük kapsz, lehet úgy érzik, nem értékeled eléggé azt, amit érted tesznek.
25/N
válasza: válasza:Azért, mert valaki zsebpénzből vesz fejhallgatót még nem lesz önző. Erre való a zsebpénz.
"Igen,eleg elkenyesztetett vagy! Masok éheznek! Nem azt mondom hogy akkor ne elj,de megbecsulhetned jobban a dolgokat!."
Te pedig együttérzésből gondolom egy szem rizst eszel naponta. Ja, nem? Akkor ne szólj semmit inkább.
válasza: válasza: válasza:Nem tudom, hol az ellentmondás benne. Igen, általában megveszem ami tetszik ártól függetlenül, de csak azért mert ritkán vannak ilyen dolgok, nyilván ha minden héten megtetszene valami, akkor nem maradna pénzem.
Irígy nem vagyok senkire, csak példanak hoztam fel.
Ez igaz, tényleg jobban éreztethetném velük hogy hálás vagyok, fogom is majd:) Azt hiszem a környezetem is nagyban befolyásolja a szemléletmódomat, megint nem irígység csak példa, de errefelé mindenki ennyi vagy még több pénzt kap, valahogy az volt bennem, hogy ez "alap" dolog.
Az egyik kommentelőnek válaszolva, általában nincs itthon étel, ezért is szoktam venni magamnak, a szüleim nem szeretnek főzni, maguknak is csak rendelnek. Szoktam szendvicseket is vinni elég sokszor, nem is a tízóraira értettem hanem az ebédre.
És igen, tudom hogy sokan éheznek és nem engedhetnek meg maguknak ilyen életet, bármilyen hihetetlen is egyeseknek azok után hogy miket gondolnak rólam, de szoktam segíteni azoknak akik nem engedhetnek meg alapszükségleteket. Vettem már nem egyszer ételt hajléktalannak és az adományozás is közel áll hozzám, bár addig nem szeretnék nagy összegeket adogatni akárkinek amíg nem az enyém hanem a szüleimé a pénz.
Azt hiszem a legnagyobb bajom az, hogy ahogy írta is az egyik válaszoló, nem érzem a pénz értékét, hiszen nem én keresem. De nem vagyok ingyenélő, keményen tanulok és már tudom mi akarok lenni, nem akarok mástól függeni felnőttként, se szülőktől, se férjtől.
Én ezek után se tartom magam önzőnek, viszont elgondolkodtam a dolgokon, és ezentúl jobban kimutatom majd nekik hogy hálás vagyok a zsebpénzért, és az összes többiért is.
Egyébként köszönöm a hasznos válaszokat:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!