Miért engedi azt sok szülő, hogy az egyik gyerek korlátlanul önző lehet, a másiknak meg mindent meg kell osztani?

ÓÓ, ez már csak ilyen sajnos.. és bárcsak megrekedne a dolog csoki szinten.. Nálunk a családban a kisebbik gyerek lakást kapott, a nagyobbik meg mehetett külföldre gürizni, hogy a családját eltudja tartani, apucikájuknak meg a szeme se rebbent.

Hogy miért alakult ez ki, azt nem tudom, de pároméknál is ez van..Elég gyakori az ilyen eset. Nekem egy húgom van ( én is lány vagyok) de én azért nem érzem ezt, maximum olyan szinten, hogy én pl 16évesen mehettem először bulizni, addig húgom már 14évesen jöhetett velem, de másban nem.

Azért csinálnak ilyet, mert könnyebb nem foglalkozni a kisebb gyerek hisztijével és áthárítani a nagyra a felelősséget, mint megnevelni a kisebbet.

Aztán az ilyen "kisebbekből" lesznek az irígy, hisztiző, agresszív felnőttek, akiknek minden JÁR alapból, és ha nem kapják meg, akkor mindenre képesek.

Én ezekre szoktam volt mondani, hogy gyerekkorában mindent megengedtek neki, csak a gázcsapot nem..

Én fordítottat ismerem.

Idősebb gyerek lehet önző,mindent meg tehet, semmit nem kell csinálnia vagyis kedvenc gyerek. Fiatalabb testvéreinek nem lehet önző,mindent oda kell adni id. testvérének, nekik k.ss nevük, ők fekete bárányok.

Sajnos a magyarázatot nem tudom, pedig én is kíváncsi volnék, miért. Szar szülői nevelés, az biztos. Sok helyen látni ilyet, hol kisebb, hol nagyobb mértékben.

Nálunk is volt ilyen jócskán, húgom mindent megkapott, amire csak rá nézett, én csak karácsonyra, max szülinapra még, ő meg csak úgy, mert nehogy sérüljön a kis lelkivilága.

Nekem 8 évesen már segítenem kellett otthon, port törölnöm, segíteni a mosogatásban, beágyazni, rendet rakni, megteríteni az asztalt stb, ő most 10 éves és még soha(!) semmit nem csinált meg otthon, még ha kérik is, hogy pakoljon el maga után, azt sem csinálja meg.

Barátoméknál is így van, a nővére két lakást kapott, autót, ő meg semmit és még a szemére is vetik, hogy neki miért nincs annyi mindene, mint a nővérének, lol.

Az én esetemben is fordítva történt. Nálunk a nővérem volt a kedvenc (6 év korkülönbség van közöttünk). Anya folyton elrakosgatott neki dolgokat, mondván előkészíti a stafírungját, szekrénysort, laptopot kapott ballagására, több új ruhát kapott, amire nekem mindig azt hazudták, hogy "ó, ez már régi..." pedig pontosan jól tudtam, hogy nem. Sajnos én nem kaptam előre készített stafírungot (pedig mostanra milyen jól jönne), laptopot, szekrénysort, de nem szoktam ez miatt balhézni, még említés szintjén sem.

Gondolom minden (vagy legalábbis a legtöbb) szülőnek van egy kedvenc gyereke, akit valamiért jobban szeret, persze tagadják, hiszen ilyet nem szokás kimondani, de cselekedeteikkel ezt igazolják.

Nálunk ilyen nem volt mert nem hagyom magam, a csokis esetben ellökném hogy pontosan ugyanannyit kaptunk, ő se adott az övéből, én se fogok az enyémből, akinek nem tetszik nem tudja mi az egyenlő osztozkodás.

Öcsém volt ilyen hogy mindketten imádjuk a lidl-s fagyasztott pizzát, ha én csináltam magamnak akkor ha nem adtam minimum 2 szeletet a 6-ból jött a földhöz verős hiszti de ha csak ránéztem az övére máris ment a "takarodj ez az enyém ebből nem ehetsz" kis taknyos hamar rájött hogy 10 év előnyöm van, még az arcába is dörgöltem hogy az enyémből zicher hogy nem kap (mondjuk én se vettem az övéből), jó sok hiszti után rájött hogy egyszerűbb igazságosan felezni.

Szüleim meg alapból így állnak hozzá. (ez alól kivételt képez minden kaja amit közös részen, pl asztal, fiók, hagysz egy hétig vagy nem szólsz külön hogy azt még kéred)