Szeretnék kimenni a nyáron Amerikába a CampLeaders nevű programmal, de nem tudom, hogyan vezessem ezt elő a szüleimnek?

Szegénykém, nyugi velem ugyanezt csinálták. Én is akartam ezt a nyári dolgot az USA-ban, amikor 16 voltam, de kb..ugyanez volt a reakció. most már idősebb vagyok, és kimegyek (örökre), ugyanez a reakció, hogy mekkora hülye vagyok és el...om az életem. de úgy érzem, hogy ennél nem is hozhattam volna jobb döntést :) Főleg, hogy látod, hogy 90%-ban milyen emberek vesznek itt körül. Itt sajnos ez megy. Én nagyon szurkolok, hogy ki tudj jutni minél hamarabb. A helyedben jelentkeznék azért...

Más vagyonokat fizet, hogy a gyerekét kiküldje ilyen meg olyan nyelvi táborokba nyáron, Neked meg meg lenne a lehetőség, hogy nyilván tanulhasd a nyelvet, tapasztalatot szerezz, és nem kerülne milliókba. Nem értem az embereket...Együtt érzek. Sajnos ilyenek a vidéki szülők. Nem tudom, ez miért van. Amúgy, ha a kérdés mögé láttatok volna, kedves ócsárolók, az igazi kérdés nem az volt, hogy hogy mondja meg a szüleinek, mert nyilván el tud mondani három mondatot, mint ahogy itt is megtette, hanem az, hogy más (felnőtt) emberek mit szólnak ahhoz, hogy 20 évesen ki akar menni egyedül, és gondolom, bátorításra szorult. Nagyobb önbizalommal talán jobban tudta volna tálalni az anyjáéknak. De így, hogy mindenki lehúzta, nyilván már nem sok kedve volt még a szüleitől is végighallgatni ugyanezt. Kár, hogy csak most láttam a kérdést..azért még megpróbálhatod. Egyedül a pénzkérdés gázos..mert nyilván 20 éves egyetemista miből utazgasson itt, ha meg a szülei alapból nem támogatják az ötletet, akkor anyagi támogatásra sem számíthat nagyon :(

"Sajnos ilyenek a vidéki szülők."

Ez hülyeség. Én nagyon vidéki vagyok, de nálunk a családban mindig az volt a divat, hogy nyomták a gyerekeket, hogy mindenfélét kipróbáljanak megtapasztaljanak lássanak és mindig az számított, hogy jó legyen, nem az, hogy közel. A férjem tősgyökeres pesti, náluk meg csak az számított az iskolaválasztásnál is, hogy a legközelebb legyen az otthonukhoz, nem az, hogy mire megy majd vele és attól is frászt kaptak, ha el akarták hagyni az utcát még tizenévesen is...

Csak annak, aki egy teljesen más kultúrába, más nyelvű országba akar menni dolgozni hetekig, annak az önbizalmat nem a gyakorikérdésekről kell megszereznie ahhoz, hogy elmondja a szüleinek a terveit.

A vidékiekről való véleményed pedig rólad is sokat elmond... Te is tárt karokkal leszel ám Amerikában fogadva ilyen hozzáállással.

Az én szituációm az alábbi volt: régi gyerekkori álmom volt Amerika, már elég rég óta. Egyik nap bejelentettem, hogy jelentkeztem erre az állásra, mondtam hogy dolgozni IS akarok és nyaralni IS. Az egészet én fizettem. Láttam apa szemében, hogy nagyon nem osztja az ötletemet, de úgy volt vele, hogy csinálja majd magának a hülyeséget, aztán majd rájön.

Igen, elég erősen rájöttem a nyár folyamán, hogy mekkora királyság is ami kint van, és megtudtam hogy magamból mit is tudok igazán kihozni. Tanácsolom, hogy tájékoztasd a szüleidet, hogy fejlődni akarsz, tapasztalatot akarsz szerezni, olyan pontokat akarsz beleírni az önéletrajzodba ami egyszer egy hatalmas pluszként fognak értékelni. Ezek mellett eltörpül, hogy világot látsz és rengeteg embert megismersz.

Anyagiak röviden: 150e ft befektetés, 300e ft fizetés (államfüggő) mindez elsőéven.

Sok sikert kívánok a meggyőzésben.

ui.: bennem sem bíztak, semennyire sem, és lám, június közepén repülök is vissza :)