Segítségre lenne szükségem, elmehetek otthonról, elkoltozhetek?
17 éves vagyok, a helyzet az, hogy elég durva otthon a helyzet. Folyamatos lelki terror, tányérdobálások. Megfulladunk egymástól- én és anya- ő pedig engem nem emged sehova. Nincs szabad terem. Folyamatosan zsarol engem, hogy ha nem teszek mindent és mondok úgy mindent ahogy ő akarja akkor megtiltja, hogy járjak barátommal (akivel 2 éve együtt vagyunk, kitartunk egymás mellett de nyilván megszenvedi a kapcsolatunk is ezt a viszonyt anyammal) és kivesz az alapítványi gimnáziumból. Sokszor volt, hogy bezárt otthonra, volt egy nyár 15 évesen amikor júniustól augusztusig nem mehettem ki a szobámból, be voltam zárva, mindezt azért mert elolvasta az üzeneteimet facebookon és gondolhatjátok, hogy nem szépeket írok róla privát beszélgetésekben.
Gondoltam arra, hogy apához költöznék de ő vele soha nem laktam, ő nem akarná, hogy vele legyek, tulajdonképpen nem is találkozunk.
Gondoltam arra, hogy valamiféle jogi dologgal elmehetnék itthonról, pl nagykorúsítás de nyilván jönnek azzal is az olyan kérdések, hogy hol tudnek lakni, mibol eljek meg stb. Jogo dologgal azert nem merek kiserletezni mert anya biro. Minden ismerosom, bsrataom, felnot baratom azt tanacsolja hogy 'csapjam be az ajtot' mert szinte minden nap sirok emiatt akar az iskolaban is. Szerintuk csak egyszeruen amikor korlatozni akar ki kene mennem egyszeruen az ajton es akkor felfogja hogy igenis van jogom a mozgashoz, meg ahhoz, hogy neha talakozzak emberekkel. De en nagyon felek hogy kivesz az iskolabol, eltilt vagy valami rosszat tesz baratommal. A pofonokbol meg mar eleg.
Mit tanacsoltok erre a helyzetre? Kerlek titeket ne kezdjetek bele a 'eld tul mig 18 leszel' mert anya tisztan es vilagosan megmondta hogy akkor is o fog parancsolni mert az o hazaban elek munkat meg nem tudok vallalni gimnazium mellett.
Igen, az ő házában élsz, úgyhogy legjobb lesz, ha befogod, és meghúzod magad, míg el nem tudsz menni... merthogy ez nem változik, csak rosszabb lesz a felesleges lázadozásoddal.
Ez van, zívás, de azpk, akik szerint "csapd be az ajtót", azok könnyen dumálnak, de egy sem fogadna be, ha odakuncsorognád magad, ebben biztos lehetsz.
A barátod meg kibírja, ha igazán szeret... ha elhagy akkor jobb is, ha megy.
Nem aztm ondom, hogy anyád normális, mert nem az, de most őszintén, mit tehetsz?
Jó buli elmenni csak úgy, de akkor cseszel rá, ha kidob, vagy egyszerűen kizár. Én nem játszanék ezzel, bármennyi okostojás haverod is tanácsolja.
igazat adok nektek ebben, tényleg nem tudok hová menekülni ebből a helyzetből, nincs sok lehetőségem.
de úgy érzem emiatt nem tudok fejlődni. már senki se hív sehova, tudják, hogy engem úgysem engednek el. a barátom is hozzám hasonlóan elég érzékeny és ő neki is nehéz amikor sírok anya miatt, vagy amikor speciel rátámad anya üzenetben azzal, hogy k**vára hagyja abba, hogy engem rossz irányba buzdít, egy olyan esetben amikor csak annyi történt, hogy nem vettük észre hogy halad az idő és elkésve indultam haza hétvégén délután 2 helyett délután 4kor. csak folyamatosan jelen van ez az egész az életembe és nem tudom hogyan tudnék nem megőrülni. olyan nehéz nem tele lennem dühvel amikor látom, hogy mindenkinek mindent szabad nálam meg olyan apróságoknál van 3 órás üvöltözés, hogy nem pontosan akkor jöttem haza amikor mondtam vagy őszintén elmondtam valamit aztán pedig még le lettem szúrva és üvöltve érte, amikor egy épeszű tinédzser nem olyan őszinte az anyjával mint én. de mindig azt hiszi hazudok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!