Anyum nem veszi észre hogy segítségre lenne szükség, mit tehetnék?

Sziasztok!

14 éves lány vagyok, most megyek 9.-be.

Jó pár éve sehova nem megyek, pedig hívnak a barátaim, idén lett barátom, szóval vele szoktam eljárni de csak ha háztól-házig kísér mert nem vagyok hajlandó kimenni az utcára egyedül. Kaptam kutyát akit ugye sétáltatni kell, de csak 2-3 ház 'messze' viszem, és ha meglátok egy idegent futok haza.

3. osztályos korom óta nem voltam osztálykiránduláson mert irtózom a busz, autó, vonat, egyszóval minden közlekedési eszköztől.

Mivel most megyek középsuliba lett volna gólyatábor, amit be is fizettünk, de utána mégis lemondtam mert képtelen vagyok felszállni a vonatra (pedig egy kb. 10 percre lévő faluba megyünk).

Erdőbe, rétre, éjszaka az udvarunkba sem megyek ki. Ha éjszaka felnézek az égre ami sötét, tele csillaggal és végtelen egyből rosszul leszek, ájulás keringet. Nemrég el kellett mennem boltba, de nem tudok sorba állni, amig csak előttem állnak az nem baj, de amikor valami mögém áll egyből leizzadok, szédülök..

Nyaralni miattam nem megyünk egyik évben sem, pedig lett volna alkalmunk az ország másik végében eltölteni egy hetet, de nem voltam hajlandó autózni.

Mit tehetnék? Anyum egyáltalán nem vesz észre semmit ebből hogy beteg lehetnék, számára az a magyarázat hogy egyszerűen nem szeretek buszozni, autózni.

Nem vagyok vele túl őszinte kapcsolatban, hogy elmondjam neki.

Mikor egyszer mondtam neki hogy nem megyek rétre mert egyszerűen ájulás keringet, elkezdett ordítani, és fenyegetőzött hogy a pszihiátriát (nem tudom leírni bocsánat:/ ) hívja mert feltűnési viszketegségem van.

Segítség!! Napról napra rosszabb:(

14/L