Anyukám erősen rák-gyanús. Emiatt folyton szorongok, idegeskedek, stresszelek, sírok. Hogyan tudnám ezt az állapotot legyőzni? Érettségire kellene koncentrálnom.
Anyának már lassan 1 éve vannak tünetei, de most jutott eszébe orvoshoz menni. A tünetek alapján elég nagy valószínűsége van a ráknak, de a szövettant csak hétfőn veszik, és az eredmény megjövetele is még idő. Viszont mióta erről tudomást szereztem, állandóan erre gondolok, idegeskedek, nem tudok semmit se csinálni, se tanulásra koncentrálni. Teljesen kivagyok. Lassan itt az érettségi, két tárgyból emeltezem is az egyetem miatt és egyszerűen a stressztől nem tudok tanulni se. Sírhatnékom van. Úgy érzem, beleőrülök ebbe.
Hogyan segíthetnék magamon?
18/L
Anyukám 56 éves.
válasza:Hát, sokszor ha együtt vásárolunk, szólok neki, hogy szerintem bizonyos élelmiszereket nem kellene megvennünk, édességek stb. Meg azért ő is igyekszik egészséges ételeket főzni, cukor helyett édesítőszer, minden nap iszik zöld turmixot, szénhidrátcsökkentett sütiket és ételeket süt/készít, mindenféle ételkiegészítőt szed (vitaminok stb), nem is eszik olyan sokat. Mindig is túlsúlyos volt, állítása szerint a terhességeknél és szoptatásnál szaladt el vele nagyon a ló. Próbálkozott mindenféle fogyókúrával, de az idők folyamán visszaszedte. Régebben tornázott is, de most a válás miatt eléggé elhagyta magát. Van szobabiciklink, mondom neki, hogy álljon neki újra és 2-3 naponta tekerjen (én rendszeresen tekerek és futni is eljárok), de állítása szerint most annyi minden stressz éri, válás, rengeteg munka, folytonos túlórák, kialvatlanság stb, hogy nincs energiája se kedve.
Nagyon összetett a dolog, ugyanis anya egy lábbetegséggel született (donga-láb), amit kiskorában sokszor műtöttek és évekig gipszben is volt neki, szóval mindig is valamilyen szinten mozgáskorlátozott volt. Sajnos erre rátesz a túlsúly és a kora is, de 2-3 éve nagyon elkezd a lába fájni, már egy 15-20 perc gyaloglás után is, tehát sétálni se nagyon szeret. Pénteken is elmentem vele a Blahára vásárolni, de nem autóval mentünk kivételesen, hanem BKV-val, és teljesen kifáradt és alig bírt már járni a végére. Kb másfél órás volt ez a "kiruccanás". Tényleg sok minden gaz van itt... Filmbe illő az egész életünk, pláne az övé. Anyukája is nemrégiben hunyt el, apa is itt hagyott minket (es teljesen el akar anyagilag is lehetetleníteni minket, folyton szigorít a gyerektartáson, ugyanis még nem jutottak el a bírói ítélethez) szóval tényleg folyton ezek a negatív dolgok jönnek össze.
Persze, hülyén hangzik ez a kijelentés. Nem panaszkodni szeretnék, csak már egyszerűen kezdünk itthon besokallni, hogy a problemak csak jonnek es jonnek es mar nem tudom, mi lehet még. Nagyon nagyon remelem, hogy nem rakos. Mar csak ez "hianyozna". Teljesen padlon vagyok mostanaban.
Mikor barátnőméknél alszom, olyan jó látni, hogy mindenki boldog, egészséges, nincsenek ekkora gondok, jó kis csaladban élnek (pedig ott is 50-en túl vannak a szülők), itthon meg jellemző ez a siralomház-feeling és nem értem, miért ennyire igazságtalan az élet. Nagyon sokszor anya veszekszik velem jelentéktelen dolgokon is, megy az ordobálás stb, néha oktalanul. Persze, utána mindig bocsánatot kér, hogy valóban nem volt jogos, de megviselnek ezek az alkalmak érzelmileg.
Erősen gondolkodom, hogy fe keresem az iskolapszivhológust.
Ja, azt ki is felejtettem (csak hogy teljes legyen a kép), hogy anya egész életét egy adott munkára adta fel, 30 évig dolgozott ott (előtte meg 10 évig tanulta, az egyetemmel és a középsulival együtt) és imádta csinálni.
Viszont anya rosszban volt a főnökkel, és kirúgták. Anya karrierje összedőlt.
Most igaz, van új munkahelye, de ez már csak amolyan "nyugdíjig kihúzza valahogy"-munkahely. Szóval emiatt is maga alatt van, hogy elvesztette azt a munkahelyet, ahol megbecsült volt és 30 évet dolgozott és imádta csinálni.
válasza:Nem, SLE-ben (lupus). Hát nehezen ment a tanulás, meg ilyesmi, főleg, hogy az utolsó hónapban nem is lát(hat)tam - nem engedte, hogy bevigyenek -, de inkább a könyvekbe menekültem, minthogy öngyilkos legyek, pl.
Borzasztó volt, főleg a bizonytalanság, hogy meggyógyul-e (én nem tudtam, hogy a betegsége halálos, és az már végstádium), de apa mellettem állt, az osztálytársaim pedig szokás szerint szartak rám, így legalább nem hülyéskedtek, vagy ilyesmi.
válasza:Figyelj, nehéz, nehéz lesz, nekem is borzasztó, főleg, mikor látom a páromékat, milyen boldogok együtt, és mikor belegondolok, hogy nekem nem lesz ki örüljön az unokának (azóta apát is "elvesztettem", bár ő nem halt meg, de le sem szar, a mostohám a mindene), és ilyesmik...
De fel a fejjel, anyukád nem feltétlen fog meghalni, hisz a méhtestrák nem kell, hogy halálos legyen.
Írj naplót, ha könnyebb, és attól, mert szomokodsz, vele legyél vidám.
Anyának borzalmas fájdalmai voltak már az utolsó évben, hiába a gyógyszerek, de sohasem mutatta senki előtt. Vidám és derűs asszony volt egészen a végéig, mert szeretett élni, és nem búslakodással akarta eltölteni azt a keveset, ami maradt neki.
válasza:"anyának már nyár óta vannak tünetei (menopauza utáni állandó vérzés, néha alhasi görcsök)"
Az én anyámnak ilyen jellegű tünetei egy jóindulatú daganattól voltak. Kivették a méhét, igaz, amitől vizelettartási zavarai lettek anyámnak...stb. (bár a hüvelytornát sem vitte túlzásba, bármennyire javasolták neki), de túlélte gond nélkül. Szóval nem feltétlenül jelent ez halálos kórt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!