Milyen érzés az anyai szeretet, ölelés?

A legjobb érzés a világon. Megnyugtat bármi bajod van és biztonságban érzed magad. Engem anyukám illata is megnyugtat nemhogy az ölelése.

Miért te hogyhogy nem ismered? Mi történt? :(

Részvétem, kedves Léna.... Figyi, két dolgot elmondok, de ez csak az én szemszögemből... mármint amik eszembe jutnak:

Az egyik ami eszembe jut:

Vannak, akiknek van szülője, de rossz a viszony közöttük, és az ölelés inkább kellemetlen velük, mint kellemes, Sőt, van ennél is rosszabb... Evvel nem azt mondom, hogy neked "jajdejó", meg hogy "értékeld, amid van"... Persze, értékelni lehet, ami jó dolog megvan, de a jelen kérdésedre nézve ne mezt szeretném sugallni. Csak azt például, hogy sokan nélkülözik a valódi, igazi, szeretetteli szülői ölelést, érintést. És ide sorolandó az autisták nagy része is, akár jó, akár rossz a kapcsolata a szüleikkel, meg az autisták egy részének felülingerelt a bőrérintés, tehát túlérzékenyek, de az vagy erős érintési vággyal jár ,vagy az attól való irtózástól; épp így az egyik végletet váltja ki a tapintásnak az alulingereltsége autistáknál.

Egy másik dolog, ami eszembe jut:

Nem feltétlen kell vér szerinti anyuka a jó anya kapcsolathoz, lelkileg, testileg. Lehet "szerzett anya", "mostoha anya" is. Bár a te gondod nyilván az, hogy kiesett a kisgyermekkorodból az anyai érintés, ölelés, mármint a jó értelemben vett ölelés... Ezt megértem és együtt érzek veled, Léna.

De, látod, sokaknak kimaradt, soroltam az imént eseteket... És hát az élet különféle megoldandó problémákat tartogat mindenkinek. Kinek mit... Neked pl ezt. Nehéz dolog, de ez van, meg kell érteni, miért szenvedünk és mit tanít számunkra a szenvedés, legyen az hiány, vagy direkt / aktív ártalom.

Melyik korosztály vagy? Huszonéves? (A login nevedből gondolom.)

És apuddal milyen a viszonyod?

Csak annyit mondok róla hogy amikor pánikrohamom volt és megölelt, pillanatok alatt megnyugodtam.

(Azért volt pánikrohamom, mert miután évekkel ezelőtt a szüleim elváltak, lepasszoltak a nagyszüleimnek, apám akkor el is költözött tőlünk. Azt még elviseltem valahogy, de amikor később anyám is követte a példáját, akkor elkezdődtek a rohamaim. Az elsőnél még itt volt, tudta mi bajom és tudta hogy segített a jelenléte mégis megvonta tőlem, és elköltözött!)

Fogalmam sincs. Ha meg is ölelt, nem sokkal később mindig megcáfolta másképp. Előfordult, hogy egyik pillanatban még mások előtt hangoztatta, hogy mennyire szeret, de miután hazaértünk, a sarokba lökött és megütött. Minden egyes szárnyamat letörte, amivel ki tudtam volna bontakozni, legyen az írás, sport vagy akár apróbb sikerélmény. 2010 végén elhatároztam, hogy többet nem szólok hozzá, 2013 óta pedig nem is láttam, minden sikerem az életben az ezeket követő időszakhoz kapcsolható. Életem legjobb döntései között voltak.

Bár közel állok ahhoz, hogy szinte mindent elérjek nemsokára, amit valaha akartam, sajnos rengeteg minden maradt meg gyerekkoromból. Szorongó vagyok, és alkalmatlan a barátkozásra. Mivel nem nézek ki rosszul, voltak barátnőim, és rajtuk keresztül megtanultam kezelni a társas kapcsolatokat, megtanultam, hogyan ne legyek olyan, mint a szüleim. Elkezdtem megtanulni befogadni mások szeretetét, de ezzel még mindig nehézségeim vannak. Bizalmatlan vagyok az emberekkel, és ha nem figyelek oda, könnyen tudok olyan szélsőséges lenni, mint anyám, bár ezt egyre inkább le tudom kűzdeni magamban.

Megértem a Kérdezőt, ha azt kívánja, bár ilyen lett volna az övé is. Így legalább megtudta volna, amit soha nem tudott meg, és azóta is nyitva maradt benne egy kérdés. Ahogy tudsz, előre nézz, és a lehetőségekre összpontosíts. Sosem fogod tudni teljesen elrendezni magadban ezt, de tanulj meg együttélni az érzéssel úgy, hogy ne legyen romboló hatással az életed más területeire. És természetesen sajnálom, ami történt.

Én amikor meg akartam ölelni, eltolt magától, és azt kérdezte, hogy mi bajom van, bebuzultam?

De amikor a párom (aki igazán szeret) átölel, vagy a gyermekem hozzám bújik, az mindenért kárpótol.

nekem kellemetlen, fojtogató. a végletek embere: vagy utál, vagy túlszeret.

a barátom tud olyan szeretetet adni, amit valahogy anyai szeretetnek érzek. olyan elfogadó, védelmező.