Szülők! Leszoknátok a cigiről, ha a gyereketek kérné?

Erről a kérdésről eszembe jutott apukám, akivel havonta egyszer találkoztam és a nyári szünetben 1-1 hétre. Akkor mindig arra kértem, hogy legalább amíg együtt vagyunk ne gyújtson rá, eldugtam a cigiét és ő mindig megígérte, hogy legközelebb nem fog rágyújtani.

13 éves voltam, amikor tüdőrákban meghalt..

Tuti le leszek pontozva...

Nem várnám meg,hogy a gyerekem kérjen erre. Ha ezt a gyerek hozza fel,az nem 5 éves. Nem rövidítem a vele eltölthető időt azért,mert egy gyenge xar alak vagyok. Családtervezéskor tettem le a cigit,5 év dohányzás után. Borzasztóan sajnálom,hogy cigiztem,nem kellett volna addig sem mérgeznem magam menőzésből. Az egész családom cigizett,szép példával járultak elém. Anya már leszokott,apát ősszel temettük el, obstruktív tüdőbeteg volt attétes tüdőrákkal. A 9 éves lányom a mai napig sopánkodik,hogy bárcsak ne cigizett volna tata.

Én ettől meg szeretném kìmélni a gyerekemet.

Nincs joga szerintem egy gyereknek ilyet kérni a szülőtől.

A gond ott van,hogyha a szülő rendszeresen a lakásban cigizik és emiatt szenved a gyerek és ezért kéri,hogy szokjon le.Az ilyen lakásban cigizést,főleg ha gyerek van, mélységesen elítélem.

A másik eset,amikor még jogos lehet a gyerek kérése, hogyha tök csóró a család, hónap végén a küszöböt rágják.De a szülők havi 30-40 ezret vagy többet elfüstölnek.Ha annak a pénznek nagyon is lenne helye,akkor szerintem jogos a gyerek kérése, hogyha a cigi helyett inkább kenyeret szeretne vetetni a szülőkkel.

De ha rendben vannak az anyagiak és a szülők sem a lakásban bagóznak,akkor szerintem nincs gond, a gyerek kérését én sem venném figyelembe valószínűleg.

Én most a "gyerek" szemszögéből válaszolok. Most vagyok 24 éves, de sajnos ez a dohányzás témakör még mindig elevenembe talál, pedig már nem a szülőkkel élek.

Nálunk anyukám, apukám, és még a nővérem is dohányzott, rám, egyetlen nemdohányzóra nulla tekintettel. Bent dohányoztak a házban, egyedül a hálószobákban nem gyújtottak rá, máshol mindenütt. Úgy éltem hogy fulladtam, ha csak kimentem egy pohár vizet meginni. Elég volt átvágnom valamelyik "dohányzó" helységen, máris a frissen mosott hajam, a ruhám, még a bőröm is dohányfüst szagú lett. Egy időben volt az a szabály hogy ha valaki eszik a konyhában akkor addig amíg eszik nem gyújtanak rá. Ez a szabály is nagyon hamar megszűnt, a képembe fújták sokszor a füstöt ahogy beszéltek hozzám, kicsit sem próbáltak meg tekintettel lenni rám, pedig én is ott éltem velük gyerekként. Kértem őket arra hogy ha már leszokni nem megy, akkor legalább a teraszra menjek már ki. Nem. Akkor hogy legalább amíg eszem várják már meg. Arra azt mondták jó, öt perc múlva gyújtott is rá valamelyik, taknyom nyálam egyben, senkit nem zavar. Nem tudom miért volt ennyivel fontosabb az a vacak, de édesapám egészsége teljesen ráment, annyira köhög, hogy már mondjuk a híreket nem lehet vele egy légtérben nézni mert folyton elkapja egy köhögőgörcs. Nyilván ő is azt gondolja, hogy majd ő eldönti, neki én ne mondjam meg, nekem ő nem a tulajdonom. Ja, de ÉN nézzem végig ahogy lassan megfullad, és szakadjon bele a szívem a tehetetlenségbe, nem utolsó sorban viseljem a folyamatos dohányzásuk egészségtelen következményeit, hiszen nekem itt szavam nincs?

Anyukám és nővérem most éppen leszokott, egyik napról a másikra, nem is szenvednek, elég könnyen vették. Hamarabb nem lehetett volna, hogy a 24 évből 16ot ne ekkora füstben kelljen leélnem? Én haragszom rájuk hogy ennyit nem jelentettem.

A gyerek szemszögéből írok.

Nagyom szar(volt/az ma is) mikor a kocsiban ra gyújtanak, en meg utána küszködők az orrommal fel napig, mert bedugul,az orrpsray se nyitj ki, enyhe asztmámból amit eljöttem,kis fulladás(hörges) vissza jon.

Nem szeretem!!! Utálom, utaltam ma is! Szerencsére a lakásban már rég nem szívnak, van erre külön helyuk (apa szerelő mihelye, elszaparáltan az udvaron,ott nem zavar )

De anya volt aranyos, több próbát is tett, sikerültelen. De a gesztus nagyon kedves tole :)