Szülők! Leszoknátok a cigiről, ha a gyereketek kérné?

Mamám dohányzott fiatalon. Aztán mikor megszülettem, volt egy álma, hogy a karjában tart, szájában cigi, én meg belenyúlok és megéget. Egyik napról a másikra leszokott.

Ha cigiznék, és a gyerekeim kérnék, hogy szokjak le, biztos megtenném. Mivel hogy fontosak nekem.

"nyilván gondosan kerülöd, hogy egy levegőt szívj a gyerekeddel."

Ha a gyerekeimhez megyek, nyilván nem gyújtok rá a lakásukban, kimegyek a teraszra. Jólnevelt ember vagyok.

Ha ők jönnek hozzám, na akkor nem megyek ki a teraszra, főleg decemberben, de átmegyek egy másik helyiségbe, nem füstölök az orruk alá.

Nekem mindig mesélik, hogy tatám akkor szokott le a cigiről meg a kocsmázásról, mikor anyu bejelentette hogy terhes. De ez az ő elhatározása volt.

Mamám ekkor sem tudott lemondani se a cigiről se a piáról. Ő évekkel később hagyta abba mindkettőt egyik napról a másikra, mikor agyvérzést kapott. Neki ez volt elég motiváció.

Csak úgy a semmiből nem lehet megszabadulni a függőségtől. Erős motiváció kell hozzá, hogy a leszokási fázisban a nehéz időszakokban legyen mibe kapaszkodni, különben hamar visszaszokik. Valakinek lehet elég indok, hogy szeretné látni felnőni a gyerekét, az unokáit, másnak az is kevés ha már konkrétan az élete van veszélyben. Nem vagyunk egyformák.

Nem dohányzom.

Ha a gyerekem azt kérné, hogy szokjak le valamelyik meglévő függőségemről, akkor megpróbálnám.

Nyilván azért kéri, mert az én függőségem őt valamilyen formában károsítja. Nekem szülőként elsődlegesen az a célom, hogy a gyerekem számára a lehető legjobb életet biztosítsam.

#15

Szerintem túlreagálod anyád dohányzását.

Ha egyébként minden szempontból jó anyád volt, akkor teljesen felesleges a szeretete mértékéről a cigiről való leszokás, vagy nem szokás alapján döntést hoznod, mert ez álprobléma, hidd el!

A párod leszokott?

Na és?

Nyilván nem 40 éve dohányzott és nem volt erős dohányos.

Egyébként sem volt nagy választási lehetősége, mivel nem akarta, hogy emiatt ne csókold meg, vagy elhagyd.

Anyád nem a párod, vele nem smacizol és nem hagyod el, ha dohányzik.

Tehát a két dolgot nem fair összemérni.

Nagyon az az érzésem, hogy te mindent megkaptál az édesanyádtól és azért rugózol még felnőttként is ezen, mert ez az egy, amiben nem érvényesült az akaratod.

Gondolkodj felnőtt módjára és ne ápolgass mondvacsinált sérelmeket anyád iránt!

Én is ilyen szituációban vagyok, többször kértem, hogy szokjon le, nem az én kedvemért, hanem magáért. Aggódom érte, és ez még belefér szerintem. Nem szokik le, kedvesen terel.

Nem is az esik rosszul, hogy az én kérésemmel nem foglalkozik, hanem az, hogy tudja, jót tenne vele magának, de nincs ereje megtenni. Többször sem sikerült.

Úgy segítenék, de én itt nem tudok mit tenni.

Kérdésre a válasz, én már terhesség alatt leszoknék (ha szívnám egyáltalán), és utána nem szoknék vissza.