Szülők! Ti melyik esetben szégyenlenétek magatokat? Ha a gyereketek rossz tanuló, de jól viselkedik, vagy ha jó tanuló, de rossz gyerek?

Egyik esetben sem szégyenkeznék, gyerek és kész!

Az én fiam kitűnő tanuló volt, de egy trampli napközis felügyelőnő szerint "borzasztó rossz gyerek" volt.

Ennek következtében a magatartása 3-as volt.

Tojtam rá, a gyerekkel otthon semmi baj nem volt, tehát vagy rászállt, vagy vele volt valami baj.

Ha jó tanuló, de rosszul viselkedik.

Bár attól függ, mit értesz az alatt, hogy rosszul viselkedik. Ha jogosan beszól valakinek, az szerintem nem az. De ha pl. bántja a csendesebb diákokat, azért nagyon szégyellném magam, akármilyen jó tanuló is.

EGyik esetben sem. Ha a gyerek rossz tanuló, akkor lehet, hogy alapból nem túl okos, hát ez van. Aztán az is lehet, hogy egyszerűen nem jól motiválják a tanárok és nincs kedve tanulni, elvették a kedvét. Ha jó tanuló de rossz, hát istenem, akkor gyerek :-)

Én ettől még nem szégyellem sem magam sem a gyerekeimet!

Igazából nem is szégyenérzet ez, hanem csalódottság. Én azt szeretném, hogy a leendő fiam/lányom megtalálja azt, amit szívvel-lélekkel csinál. Nem hajszolnám arra, hogy isten tudja, milyen eredményeket produkáljon, csupán annyit szeretnék, hogy a hobbija legyen a munkája is egyben. Szóval ne gyomorideggel kezdődjön a reggele, hogy "istenem, már megint mennem kell". Ehhez viszont természetesen szükséges valamilyen szintű eredmény elérése, de ha a minimumot hozza, azzal én személy szerint már elégedett lennék. Főleg egyetemre igaz ez, mert tudom nagyon jól, hogy milyen nehéz volt, és mennyire aggódtam, hogy mi van, ha nem tudom teljesíteni a kettest sem. Ha erre még szülői nyomás is jön, garantált a bukás.

Egyébként nem biztos, hogy rossz tulajdonság az, hogy rosszul viselkedik. Ez egyben jelentheti azt is, hogy szembe mer szállni a rendszerrel, amely korlátozza őt és megpróbálhat kitörni a korlátai alól. Véleményem szerint ezt is hasznos képességgé lehet formálni, elvégre a világban elég sok dologért keményen meg kell küzdeni.

23/F

Sok dologtól függ.

Ha azért rossz tanuló, mert hülye, akkor sajnálnám, de nem szégyellném.

Ha azért rossz tanuló, mert lusta, akkor próbálnám motiválni valamivel, és remélném, hogy megtalálja azt a tárgyat, ami érdekli annyira, hogy megtanulja (a lustaság általában érdeklődés hiányából fakad, én is csak olyan tárgyakhoz voltam lusta, amik nem érdekeltek).

Ha rosszaság alatt azt értik, hogy futkos a folyosón, hangos, nem tud vigyázzban állni egy dögunalmas iskolai ünnepségen, hát istenem, azért gyerek, hogy ne tudjon.

Ha viszont bántalmaz más gyerekeket, akkor szégyellném, mert nem ilyennek neveltem (és nem csinálna belőlem hülyét azzal, hogy "de hát otthon olyan jó gyerek", amikor otthon nincs kisebb gyerek, akit terrorizálhat).

9-es

1-es vagyok és mivel a válaszod miatt érintve érzem magam, mert azt írtam, hogy a gyerekkel otthon nem volt baj, közölni szeretném veled, hogy IGEN (!) volt otthon még két kisebb gyerekem is és egyiket sem terrorizálta.

Alapban nem egy agresszív gyerek, rendszerint őt terrorizálták.

Hogy kifejtsem neked bővebben, ilyen bejegyzések voltak az ellenőrzőjében, amiket nem tudtam komolyan venni:

- a folyosón ugrálva közlekedik

- ebédnél a túrórudit betette az ÜRES kancsóba

- a szünetben (!) hangosan nevetgél

- frizurát készített társának, az iskola nem fodrászat!

- az egyen ingén a felső gombot felszólítás ellenére sem gombolta be

(Persze hogy nem, mert szorította, vettünk neki nagyobbat)

- az iskolai kiránduláson, a buszon vicceket mesél ezzel elvonja társai figyelmét a táj szépségeiről ...

... és még sorolhatnám, de már nem emlékszem.

Biztos én vagyok az "elfogult" szülő, ha ezek miatt nem törtem kerékbe!